A fenébe velük!

Egy megnyugtató kéz

A kanapénkon ébredtem fel, még mindig álmos voltam. Kint esett az eső, és néha a távolban hallottam egy-egy mennydörgést.

1 év telt el azóta hogy összeköltöztünk, ezalatt az idő alatt sokkal közelebbről megismertük egymást. Például megtudtam, hogy imádja a kutyákat, ezért megígértem neki, hogy a születésnapján veszünk egyet közösen.

Lilyvel elváltunk, a házat én kaptam meg, ezért Irvine-al közösen berendeztük, már semmiben sincs hiányunk. Mindketten találtunk állást, én autószerelő lettem, ő pedig ügyvéd. Tudom, nagy a különbség, de én a szereléshez értek, nem tudnám magam elképzelni valami lenyalt hajú öltönyösnek.

Irvine előttem feküdt, háttal nekem, aludt. Óvatosan megcsókoltam a hátát és átöleltem hátulról. Ez így olyan jó érzés. Csak én és ő, nem zavar minket senki, érzem a teste melegét, és tudom, hogy bármit megtennék érte hogy velem maradjon. Irvine elkezdett mozgolódni, mire én ráhúztam a takarót, nehogy megfázzon. Elővettem a telefonomat, munkaügyeket intéztem rajta egy ideig, amíg fel nem ébredt. Lassan felém fordult, beletúrt gesztenyebarna hajába és rám emelete tekintetét. Én elmosolyodtam, és adtam neki egy csókot. Viszonozta. Még mindig nem hiszem el, hogy belém szeretett, de én csak a jelennek örülök, annak, hogy most itt van mellettem, átsegít a nehéz időszakokon, nem érzem magam magányosnak többé.

-Arlen...

Félretettem a telefont, hogy csak rá tudjak figyelni.

-Mondd, aranyom.

Kissé durcás arcot vágott.

-Nem kezelsz te engem néha úgy mint egy gyereket?

-Meglehet. Mert olyan kis ártatlan lelked van. Bár azok után amiket csinálunk együtt, nem hiszem hogy ártatlan lennél többé... -végigsimítok a mellkasától a hasáig, érzem hogy összerezzen, majd a kezem után kap. Felemeli a fejéhez, és hozzá simul, mintha egy plüss játék lenne.

-Te... Ugye tudod hogy állati szexi vagy ilyenkor?

-Á-á, ne is gondolj rá. Most nincs hozzá kedvem.- rámkacsint, felugrik a kanapéról, és nevetve elszalad.

-Na várj csak, te kis... Nem hagyhatsz engem így itt!- gyorsan utánarohanok, hogy ne kerüljön messzire a hálószobától, ha "esetleg" le akarnám támadni.

----------------------------------------------------------------------------------------------

Este miután lefürödtünk és fogat mostunk, lefeküdtünk az ágyunkba. Irvine feltette a szemüvegét és elkezdett olvasni egy könyvet. Irtó helyes volt benne, de most kontrolláltam a szexéhes énemet.

-Irvine?

-Igen?

-Esetleg... Most szombaton szabad vagy?

Felnézett a könyvéből, egyenesen a szemembe, amitől elpirultam. Szája mosolyra húzódott.

-Attól függ.

-Van kedved eljönni velem moziba, után pedig vacsorázni?- nem tagadom, a randira hívás sosem volt az erősségem. De ő pont ezt a hiányosságomat egészítette ki.

-Ó, egy randi, mi? Délelőtt találkozóm van egy régi haverommal, de délután és este csak a tiéd vagyok.

-Köszönöm hogy szakítsz időt rám.

-Rád bármikor, édes.- végigsimított az arcomon. Vigyorogtam mint a tejbetök.

-Akkor holnap 2-re kérem fáradjon ki a városi szökőkút mellé, nem fogja megbánni.

-Ahogy óhajtja, uram. - széles vigyorral visszabújt a könyvébe.

A szívem egy ideig hevesen vert az izgalomtól, mintha egy 8 éves gyerek lennék, aki most hívta volna el először élete szerelmét egy vacsorára. Adtam neki egy gyors puszit a szájára, mert már álmos voltam.

-Szép álmokat.

-Neked is kicsim.

Hátamon feküdve akartam nyugovóra térni, de pár pillanattal azelőtt, hogy végleg álomba zuhantam volna, éreztem a meleg kezét, ahogy rátette a mellkasomra. Így már sokkal nyugodtabban aludtam el.

Köszönöm a pozitív visszajelzéseket, itt is lenne a következő fejezet :D (Ez most rövidke lett, de majd lesz hosszabb is ;) ) Nemsokára nekiállok a következőnek is, ahol Arlen egy elképesztő randival próbálja meg lehengerelni társát :3