A suli menője;Muke [BEFEJETETT]

Epilógus

5 év.5 boldogsággal teli év.Életem legjobb 5 éve és még nincs vége.Korántsem.Még csak most kezdődik.

Ma van az évfordulónk és azt akarom,hogy ez a nap más legyen,mint a többi.Hogy erre mindig is emlékezzünk.Hogy ez egy kiemelkedő emlék legyen.

Ajándéknak a naplómat szántam,mert abba minden eggyes érzésem,gondolatom le van írva.Amit folyamatosan írtam.A megismerkedésünk történetétől kezdve egésszen a tegnapi napig.Minden nap leírtam,hogy mennyire szeretlek,vagy éppenséggel a kis veszekedéseinket is vagy,hogy éppen mennyire cuki voltál aznap.Mindent leírtam,beleértve a gondolataimat is.Úgy érzem ez is hozzánk tartozik és muszáj tudnod ezeket.Főleg azután,amilyen állapotba voltál,hogy tudd,hogy nekem sem volt egyszerű.De átléptem rajta.És tudod ki segített?Te segítettél át ezen.Pusztán csak az a tény,hogy az enyém vagy és senki másé.Hogy magam mellett tudhatlak.-írtam a naplómba az utolsó bejegyzésem.Lehet,hogy maradi vagyok,mert naplót írok és nem blogot,de nekem ez így jó a társadalom pedig megbaszhatja.
A naplómat becsomagoltam egy csomagólópapírba(már amennyire sikeült) és átkötöttem egy szalaggal.

Az igazat megvallva kibaszottul izgultam,hogy valamit elbaszok,így hamar elmentem zuhanyozni.Igazából nem tudom mennyi időt tölthettem a zuhany alatt,de azt biztosra tudom,hogy akkor már ténylegesen el kellett kezdenem készülődni.A ruhaválasztásnál elégge sokat filóztam,végül egy skinny-nél és egy Nirvanás pólónál maradtam,bár kurvára nem illik ahoz a helyhez ahova megyünk,de kit érdekel?Legalább kitűnünk a tömegből és nem vagyunk sznobok.

Igaz,hogy még volt egy 20 perc 7-ig,de én lementem,mert miért ne?Ledobtam magamat a kanapéra,de rájöttem,hogy a hajamat még nem csináltam meg.Egy hangos sóhaj kiséretében visszakullogtam a fürdőszobámba és beállítottam.
Hát mit ne mondjak volt már jobb is,de már nincs időm hajat mosni,szóval így marad.

Mostmár ténylegesen leülhettem a kanapéra,mivel késznek nyilvánítottam magam.

Egy ideig bambultam magam elé,aztán a lépcső tetején megjelent Mikey.Újra és újra elcsábultam tőle.Minden alkalommal mikor ránézek ugyanazt érzem mint először.A szívem ugyanolyan gyorsan és hevesen vert,a gyomromban ugyanúgy felszabadult ezer meg ezer pillangó.Nem tudom mivel érdemeltem ki őt.
-Mehetünk?-kérdeztem mikor leesett,hogy amúgy elkéne indulni.
-Igen.Hova megyünk?-türelmetlenkedett.
-Majd meglátod életem.
-Ez nem ér.-kezdett el hisztizni.
-Shh pici mindjárt ott leszünk.
-Bazd meg Luke.-durcázott be.
-Majd este,baby-kacsintottam.
-Utállak Luke Robert Hemmings.-mondta vörös fejjel.
-Tudom,hogy szeretsz és ez azt takarja,hogy én vagyok a tökéletes és életed szerelme,de ne aggódj az életemet is odaadnám érted.-mondtam és teljesen komolyan gondoltam.
Ezek után egésszen az étteremig nem szólt hozzám,csak a mellettünk elsuhanó tájat kémlélte.
Amikor az étterem előtt áltunk végre megszólalt.
-Hemmings bazdmeg te nem vagy normális.Tudod te milyen elitt hely ez?Ide nem így kellene kinéznem-mutatott végig magán.Hát igen valami hasonló reakcióra számítottam.
-Nem.Tökéletesen nézel ki így is.Ne aggódj,így is gyönyörű vagy.Egyébént meg,rajtam is ugyanúgy skinny és bandás póló van.-próbáltam lenyugtani.
Az étteremben a leghátsó boxbába ültünk be.Hát mit ne mondjak a pincérnő eléggé nyomult én pedig játszottam a hetero pasit,aki a legjobb haverjával eljött enni.Ezt a szerepet beszéltük meg mivel még a családjaink se tudnak a dologról.Mikey-n nagyon látszódott a féltékenység,sőtt ha tudna a szemével ölni,már a pincérlány és valószínű,hogy én is halottak lennénk.
-Ne csináld ezt kérlek.-mondtam miután elment a pincérnő.
-Igen,Luke,ne csináljam?Akkor mit csináljak?Szeretlek és féltékeny vagyok ilyenkor,kibaszottul.Nem birom nézni,hogy flörtöl mindenki veled.Tudod,te mennyire fáj ez nekem?Nem,nem tudod,mert rám sose mászik senki,bár igaz is kinek kellene egy punk-rock szar.-és most gondoltam bele a helyzetébe,hogy neki ezt milyen szar lehet végignézni.
-Tudom,hogy nehéz és,hogy nem tudsz mit tenni,de hidd el ha felvállaljuk sokkal rosszabb lesz mindkettőnknek.-gratulálok Robert ettől jobb szöveget tényleg nem is mondhattál volna.
-Sajnálom,nem akartam elrontani az estét,csak....-félbeszakítottam.
-Megértelek és nem kell magyarázkodnod.

Mikey-nak persze szokásosan veszekednie kellett ezért egymás kajáját fizettük ki.A kocsiban elaludt,én pedig őt néztem.Hibába vagyunk együtt 5 éve ugyanolyan minden.
-Hazaértünk,bae-keltettem fel egy idő után.

Én is a naplóját kaptam ajándékba,hát a reakciómat rá inkább hagyjuk.Úgyis tudja mindenki,hogy bőgtem na.De viszont Mikey is elsírta magát szóval egálba vagyunk.Azt meg,hogy mi történt az este további részében azt már mindenki fantáziájára bízom...

Ma,holnap,örökké.

Hát igen itt a vége.Írói utószó nemsoká.