Egy katona lány élete

2.rész

Vacsora után rögtön a pályára mentünk Bencével és neki kezdtünk a bevezetőkörök futásának ami nem állt másból mint 45 kör futás. Mikor végeztünk ezzel neki álltunk nyújtó gyakorlatokat csinálni. Majd mentünk a kötélpáyára. Ahányszor hozzá értem a kötélhez kezdhetem újra. Miután végeztünk ezzel a részel mentünk a mászó falra. Még középiskolában is utáltam falat mászni ez a mai napig nem változott semmit. Mikor végeztünk körülbelül kilenc óra lehetett és majd össze estem a fáradtságtól. Még beakartam menni apámhoz az irodába de láttam már nem ég a lámpa így tudtam már lefeküdt. Nekem is ezt kelet volna tenni,de még nem voltam fáradt így ahogy bementem a szobába elkezdtem kialakítani egy sarkot ahol kondi részt akartam kialakítani,még megrendeltem a szükséges holmikat amikre gondoltam.10 óra körül járhatott az idő mikor úgy döntöttem elmegyek letusolni,bár ne tettem volna. Zuhanyzoból hangokat hallottam.Vártam pár percet és bementem. Még szerencse,hogy nem vettek észre

-Képzeljétek láttam a hercegnőt ahogy edz.Hm,nem volt rossz látvány.

-Edem...mondta az egyik srác aki észre vett.

-Csak egy kicsit beképzelt de én majd helyre teszem,mint mindenkit.Ide jön mint egy hercegnő és azt hiszi,hogy...-folytatta volna de észre vette,hogy ott állok.

-Mit hiszek?Mivan nem mered folytatni,ha végeztetek huzzatok kifele,most rögtön.-kezdtem dühös lenni.

-Nyugi van hercegnő már itt sem vagyok.

Mindig is utáltam az ilyen vadbarmokat akik azt hiszik el vannak attól szállva,hogy mondanak valami szépet egy lánynak és már szét is tette a lábát.Majd meglátja ez az idióta,öntelt ficsúr én nem ilyen vagyok.Mikor végeztem a teendőimmel vissza indultam a szobámba.Mikor beléptem láttam apát ahogy az ágyamon ül.

-Szia,beakartam menni hozzád de azt hittem már alszol és nem akartalak felkelteni.

-Szia,kislányom.Nem aludtam.Edem áthívott,hogy megbeszéljük a holnapi edzést.Miért van az a sarok kiürítve?

-Utolagos engedélyeddel rendeltem pár kondi gépet,ha nem baj. Úgy gondoltam,hogy nem elég jól teljesíteni egy kicsit izom is kell egy katonának így ez a cél most.

-Kicsim,örülök,hogy kezdesz túl lenni anyukád és a bátyád halálán.Mielőtt eljöttünk találkoztam azzal a lánnyal akivel a tetkód csináltattad,nagyon aranyos gesztus ez részedről de megmutatod nekem is.

A csuklómon volt egy rózsa ami édesanyám emlékére készült. Nem kellett óda íratni,így is tudta mindenki aki ismer,hogy Rosemary-t jelenti,anyukámat mindenki csak Rose-nak ismerte.A mellkasomon pedig egy végtelen jel benne a bátyám neve,Lucas.Mai napig emlékszem minden szivatására. Apa észre vette,hogy még nem léptem túl rajtuk így nem erőltette a beszédet róla,megértem. Anya volt neki a Nap és ő pedig a bolygó ami körülötte keringet.Apa hamar elment és rögtön el is aludtam.Mint mindig most is a balesetet éltem újra álmomban.Reggel a kürt szavára keltem.Hamar össze szedtem magam és indultam a pályára.Hamar meg is érkezet a katona parancsnok és a vezető.

-Katona,vigyázz!-kiáltotta el magát apám,mire mindeki kihúzta magát és várta a parancsot.

-Bemelegítésnek 25 kör futás.

Mindig is imádtam futni,versenyekre jártam.Így ez a 25 kör futás semmi nem volt ahhoz amit már megszoktam.Kő kemény 2 órás edzésben részesített minket apám és Edem részéről.Ha azt hiszi ilyen könnyen megtörhet akkor téved.Reggelinél Bence ült mellém.Mivel a felsőm a derekamra volt kötve így látni lehetett a tetovlást ami Bence figyelmét sem kerülte el.

-Szép tetkó.

-Kösz.-sziszegtem a fogam között-Hogy hogy a haverjaid nélkül vagy?

-Ők is jönnek,csak előre küldtek.Baj ha ide ülnek?

-Nem,jöjjenek nyugodtan.

-Apukádat gyakran láttam itt de téged sosem.Miért vagy most itt,ha idáig úgy kerülted a helyet ahogy csak tudtad.Persze mint barát kérdem ha nem akarsz ne válaszolj.

-2 hete apu hazajött,épp mentünk ki elé a repülőtérre mikor jött egy...-kezdtem bele a mesélésbe de abba is hagytam nem tudtam volna elmondani mi is történt pontosan.Inkább felálltam és kimentem az ebédlőből.Utam egyenesen egy kis dombra vezetett oda telepedtem le. Nem sokáig élveztem a magányt.

-Mi az hercegnő nem tán letört a körmöd azért sírsz.

-Edem nem tudsz semmit és nem is ismersz akkor miért itélsz már el előre?

-Minden lány ugyan olyan,te sem vagy különb híd el. Valamit elkövettél amiért itt vagy és menekülsz előle. Probálsz keménynek látszani de gyenge vagy,nincs itt a helyed.Menj el mielőtt még bánod,hogy ide jöttél.

Ahogy jött Edem úgy ment el.Mivel nem akartam tovább ott ülni inkább bementem apámhoz.Az irodájában ült,valakivel beszélgetett.

-Bejöhetek?-nyitottam be az ajton-Vagy jöjjek vissza később?

-Gyere kislányom,bemutatom az egyik vezetőt.Edem ő itt a lányom Emese.

-Már volt szerencsém Mr.Gyengevagy úrhoz.Csak érdeklödni szeretnék elmehetnék e pár órára?

-Persze,Edem elvisz

-Rendben.