Rossz vagy tökéletes?

2. fejezet: Az első nap

Reggel nyűgösen kelek, nem bírom soha rendesen kipihenni magam, mégha este időben fekszem is le. Az ébresztőóra vagy percekig csörög, mire eljutok oda, hogy elhallgattassam. A mosdóban elvégzem reggeli teendőimet, majd elkészítem magamnak a szendvicseket, amiket majd a suliban megeszek. Ezután felveszem az este előkészített ruhámat. Gyorsan elköszönök anyutól és rohanok a buszhoz, mivel egy kicsit elszórakoztam az időt a hajam kifésülésével, felkötésével. Fránya gubancok, és még az van a samponra írva, hogy könnyen kifésülhetővé teszi a sörényem. Hah, kamu! 

Szerencsére sokan állnak sorba, így nem kell a jármű után futnom. Csakúgy mint tegnap, a szerelmespár a suli előtti lépcsőn vár. Még van negyed óránk, így egy kicsit kinn maradunk a friss levegőn, amit nem bánok, mivel hétvégén (sőt a többin is), úgyis a szobámban fogok kuksolni és vagy olvasok, vagy tanulok. Pár percig semmi téma nem merül fel, barátnőm a pasijával sugdolózik, ilyenkor kicsit harmadik keréknek érzem magam. Mikor meglátja Alex Shane-t kiszállni a kocsijából megböki a vállam:

- Ott jön a szerelmed! - erre fülig vörösödöm és elkezdek tiltakozni:

- Milyen szerelmem? Kényszerképzeteid vannak? Észre se vesz engem.

- Nekem nincsenek kényszerképzeteim és jó, hogy nem vesz észre, hogyha ilyen átlagosan öltözöl. - végignézek magamon, és semmi kivetnivalót nem találok a ruhámon, ezért megrántom a vállam. Barátnőm erre csak a szemét forgatja és rámutat a pólómra majd a nadrágomra:

- Egyszínűek, egyszerűek, tök átlagos. - ezen megsértődnék, hogyha nem Alex mondja.

- Igen, és? - ekkor úgy néz rám, mintha egy másik bolygóról származnék. - Most mi van? Ez a gatya a kedvencem. A sötétkék póló meg szerintem illik hozzá.

-Itt nem arról van szó, hogy illik vagy sem, hanem, hogy nincs bennük semmi egyediség. Legalább divatos lenne. 

- Kenjek tejfölt a ruhámra vagy mi? Az elég egyedi? - Benji prüszkölve felnevet ezen, és a barátnőnk vállára helyezi a kezét, majd megnyugtató szavakat mormol a fülébe:

- Csak nyugi kicsim, ne izgasd fel magadat! Ő nem érti a te gondolkodásmódodat. - ez úgy látszik hatott, mivel már nem fújtatott dühös bivalyként és ilyen választ adott: 

- Gyere el hozzám suli után és kölcsönadok egypár göncöt. - megvakartam a nyakam.

- Nekem ez a stílusom, de van néhány mintás ruhám. 

- Igen, és mi van rajta? 

- Hát... egy cica meg egy maci. Minek kéne rajta lenni? Jah, meg van feliratos is.

- Ajaj - sóhajt lelombozódva. Több dumálásra nem is marad időnk, mivel pár perc múlva becsöngetnek. Felbattyogunk a másodikra. Komolyan mondom, olyan nagy kérés lett volna a termet a földszintre rakni? 

Bejön a tanár. Matekunk lesz, de szerencsére még nem tanulunk. Nincs tankönyvünk egyelőre, mivel sorban kell felvenni azokat és végzősökként az ötödik órát kapjuk meg erre. Mindenki beszámol arról, hogyan töltötte a nyarat. Volt, aki egész nap csak otthon kuksolt, volt, aki nyári munkát vállalt, volt, aki ezt a kettőt vegyítette a nyaralással. Én a barátnőmmel kimentem egy hétre külföldre, a fennmaradó időt otthon töltöttem. Mondhatni unalmas nyaram volt. A következő pár óra is ugyanígy telik, szinte már betéve tudom, hogy ki mit csinált. Végül elérkezik a tankönyvosztás. Beállunk a sorba a könyvtár előtt. Az előző osztály tagjai még ott állnak, úgy látszik lassan haladnak.  Mikor mindenki végez, eljön az ebédidő. 

Bemegyünk a menzára, épp leülnék, mikor valaki belém rohan és az egész tálca tartalma a pólómon landol. A carbonara spagetti szósza fehér pöttyösre varázsolja a felsőmet. Mellette még egy kis tej, ami átáztatja. Épp mondanék valami kedveset (Például, miért nem figyelsz, te balfék!), mikor elakad a szavam. Kitaláljátok mi miatt? Vagy inkább ki? Shane Winter. Bizony, az ő ebédje díszeleg most a ruhámon.