Rossz vagy tökéletes?

3. fejezet: Hogyan lehetne cserélni?

Arra térek magamhoz, hogy Alex az arcom előtt kalimpál.

- Hé! Jól vagy? 

- Persze - nyögöm ki nagy nehezen. 

- Oké, szóval most mindenki húzott valakit. Nem baj, ha még nem értik mire akarok kilyukadni, mindjárt elmagyarázom. Csak egy kis csavart akartam bele vinni, hogy ne legyen egyhangú ez a párokba osztogatás. Olyan ez mint a titkos meglepetés, senki sem tudja kit húzott, de most nemsokára kiderül. Úgy gondoltam, hogy egymás után leírok mindenkit és kettenként párokba osztom. Remélem így érhető, hogy mire gondoltam - zeng a tanár hangja. Magamban fellélegzek, van még esély. De hamarosan le is olvad az arcomról az a cseppnyi mosoly, mely a reménykedés számlájára volt írható. - Akkor kezdjük is Ms. McJoey-al! Kit húzott?  

- Russel Wrick - pár lányos nyikkanás és a Mr. Thompson ceruzájának sercegése hallatszott, mikor kimondtam a végzetemet, mert így, hogy elsőnek kezdtem biztos Russel-el leszek.

- Rendben, Mr. Wrick maga kit húzott?

- Amelia Stone - hangzott a rekedtes felelet. ( A sok cigi, ugye? )

- Oké, tovább. Ms. Stone?

- Ki nem volt még? - kérdezte a tanár, erre páran jelentkeztek, felszólította az egyiküket. 

- Nos- csapta össze a kezeit Mr. Thompson - ezzel tehát végeztünk is, akkor beszámolok az elvégzendő feladatról. 

Hosszasan magyarázott, hogy hány oldalas legyen, milyen könyveket kell hozzá elolvasni, mit kell az esszébe írni: fejtsük ki benne a saját véleményünket a művekről, a hasonlóságokra figyeljük, az íróra jellemző stíluselemek és a többi. Lelkesen jegyzeteltem, de valójában semmit sem fogtam fel. Csak az járt a fejemben, hogy Russel Wrick-kel leszek egy párban, a suli rosszfiújával, akiért odavannak a lányok. 

Mikor kicsengettek automatikusan, a figyelmem irányítása nélkül dobáltam a cuccokat a táskámba, teljesen lesokkolódtam. 

- Hé, Silv, jól vagy? - kérdezte Alex.

- Persze.

- Nem úgy veszem észre, mi a baj? 

- Mondom, - emeltem fel a hangomat kissé, aztán gyorsan észbe kapva halkabban folytattam- jól vagyok. - itt  szó szerint kirángatott a teremből és a folyosó egy kihalt szakaszához vezetett. 

- Ne szórakozz velem, már négy éve barátnők vagyunk, csak észreveszem, ha valami nincs rendben. Ugye a párosítás miatt? - hangjában egy cseppnyi idegességet véltem felfedezni.

- Te olvasol a gondolataimban?-kérdeztem.

- Nem csak ilyen jól ismerlek. Hallottam mikor Shane a te nevedet mondta, biztos inkább vele szerettél volna lenni, mint az iskola rosszfiújával. Te vagy a legjobb tanuló az osztályban, - próbált vigasztalni- csak engedékeny lesz veled a tanár, holnap megkeressük és megkérdezzük, hátha változtathatsz párt!

- Igazad van, van még esély. - ezzel máris egy új témával indítottam a beszélgetést, ahogy kiléptünk a kapun.

Most egyenesen haza mentem, olvastam és még lefekvés előtt megnéztem a sorozatomat. Reggel nyűgösen ébredtem. Beérkezve az iskolába sem lett sokkal jobb hangulatom, bár barátnőm megpróbált egy kicsit felvidítani. Mivel szerdán nincs irodalmunk, ezért a tanáriba kellett bemennünk, ahol nem találtuk sehol Mr. Thompsont. Kiderült, hogy csak 3. órától lesz bent, így addig várnunk kellett. Mikor láttam, hogy belép az iskola kapuján (olyan jó, hogy ilyen helyen van az osztálytermünk, pont rálátni, hogy ki jön s megy, nem mellesleg az ablaknál ülök) a tanóra utolsó 5 percét már tűkön ülve vártam. Mikor Ms. Swartz kijelentette, hogy vége a kémia órának én azon nyomban a tanári felé kezdtem sprintelni. Mr. Thompson eléggé meglepődött, mikor a folyosó végéről utána kiáltottam. Hamarosan utol is értem a férfit, gyors köszönés után rögtön feltettem neki a kérdést, mely tegnap óta kikívánkozott belőlem: