Verseim- Lelkem apró darabkái

Fogságban

Szívem minden dobbanása,
Ajkam minden moccanása,
Arcom minden rezdülése,
Szemem minden rebbenése
Testem minden porcikája,
Azt üvölti ordibálja,
Markod szörnyű fogságába zárva,
Lelkem összes apró darabkája.

Arany ketrecbe zárva,
A szabadságra várva.
Kínzó rabság árnya,
Mi szabadságom ára?
Szívemen bilincs,
S az ajtón nincs kilincs.
Lelkemnek határa,
Szavad pusztasága.

Korlátod szépen lassan felemészt.
Az idő múlásával minden lassan elenyész.
Ami volt már minden elveszett,
Végül megkaptad a lelkemet.
Zárt ajtók mögött éljük le az életet,
S a világnak mosolyogva mutatsz hamis képeket.
Így fakul meg egy ember élete,
Ha utol éri őt a végzete.