Verseim- Lelkem apró darabkái

Sötétség

Sötét légüres tér,
Kezemen fekete vér!
Agyamban zsibongó zúgás,
Lelkemben nagy felfordulás.

Ó mond mit tettél?
Hogy ily bolondá lettél!?
Kié e vér, mi kezeden tapad?
A józan eszed mely zsebedben hagytad?

Életét vettem,
Mert bolondja lettem...
Útközben az eszem valahol elvesztettem.

Nem bírtam tovább,
A sok süket dumát...
Ezért inkább,
Befogtam a száját.

Ó! Bolond gyermek!
Nem látod mily sötét a lelked?

Látom a sötét teret,
Mely lelkemben egyre terjed...

Hová lett a gyermeki tisztaság,
Mely mindenen fènylik át?

Elégett bennem,
Mert mindent elvesztettem...