Songs from my Heart

You Make Me Begin (SugaKook)

Cím: You make me begin (Te késztetsz rá, hogy elkezdjem)

Páros: SugaKook

Műfaj: slash, yaoi, shounen ai, romantikus, songfic, hurt/comfort, AU, OC, OOC, bandfic

Besorolás: +12

Összegzés: Igazából ezt a kis songficet egy barátnőmnek írtam, akinek kb egy hónapja volt a szülinapja, és ez is az óta itt volt a gépemen, csak a sok teendőm miatt nem tudtam megírni, és utána meg másnak a megírásához volt kedvem, és azért nem csináltam meg. A történet pedig röviden ennyi lenne: Bár a megismerkedés nm indul valami fényesen, sőt, egy kicsit kínosan, de Jungkook olyan barátságot köt Yoongi-val, amit látszólag nehéz lenne szétszakítani. A BTS tarol, és ezt egy bulival szeretnék megünnepelni a srácok, nem is sejtve, hogy az alkohol mennyi kárt fog majd okozni közöttük.

Amikor 15 voltam, semmim sem volt

A világ túl nagy volt, én pedig túl kicsi

Most elképzelni se tudom

Szagtalan voltam és teljesen üres

Éppen a Bit Hit Entertaiment épülete előtt állok, és nézek fel rá. Ehhez a helyhez képest én még kicsi vagyok. Hihetetlen látvány a számomra, és a tudat, hogy végre jogosan léphetek e falak közé, nagy büszkeséggel tölt el. A kemény munka tényleg meghozza a várt eredményt, ha az ember tényleg küzd érte. Nem rég, még Busan-ban voltam, és csak álmodoztam arról, hogy idol lehessek, most meg az új bandatagokkal fogok találkozni, akikkel együtt fogok dolgozni a jövőben, a legjobb barátaimmal növik ki magukat, és segítenek, ha bajba kerülök.

Bámészkodásomat befejezve lépek a bejárati ajtóhoz, amit kinyitva már bent is vagyok a tágas előtérbe, ahol a recepció is található. Nem sok ember járkál erre, mindenki vagy dolgozik, vagy nem is tartózkodik az épület falain belül. Mivel a meghallgatások is lezajlottak, így már nyugodtabb a légkör is, ugyanis nincsenek már itt az a sok stresszes fiatal, akik szintén azt remélték, akár csak én, hogy bekerülhetnek az ügynökség legújabb csapatába.

A recepciós asztalhoz lépve meglátom az egyetlen személyt, aki, még rajtam kívül, itt tartózkodik. A nőnek szép, hosszú, fekete haja volt, és kellemesen mosolygott rám, így kevésbé féltem már megszólítani. Én is felfelé görbítettem ajkaim, és így tettem fel az engem foglalkoztató kérdést:

- Jó napot! Jeon Jeongguk vagyok, és én vagyok az egyik új bandatag!

- Á! A bemutatkozóra jött, ugye? -kérdezett vissza, én pedig igenlően bólintottam. Felemelte kezét, és elmutatott balra. - A folyosó végén a legutolsó ajtó lesz az!

- Köszönöm szépen! -meghajoltam, majd futólépésben szedtem a lábaimat. Kicsit, mondhatni, izgatott voltam a rám váró feladat miatt.

Sosem voltam egy nagy társasági ember, inkább videó játékoztam a szobámban egész nap, amikor csak lehetett. Barátaim is csak az osztályomból voltak, nem nagyon ismerkedtem azon kívül más emberekkel, de most mégis arra készülök, hogy egyszerre hat, számomra, teljesen ismeretlen, velem egykorú srácokkal találkozom. Kicsit be voltam parázva emiatt és nem tudtam türtőztetni az energiámat. ennek következtében pedig, alig néhány másodperccel később, már az ajtó előtt álltam, kopogásra felemelt kezekkel. Persze, itt kicsit visszavettem a lendületemből, nehogy már felbőszült bikaként ismerjenek meg az első alkalom során. Ahogy mondani szokták, az első benyomás a legfontosabb.