Jeff the killer

44.

A kötelek szorításából nem tudok szabadulni.A szememen még mindig rajta van a kendő.Halk cipő kopogást hallok,valoszínűleg egy ünnepi cipő.Valaki elém lép és megcsókol.Nyelve az enyémmel lassú táncot járt,zihálva váltunk el egymástól.
-Köszönöm Jeff-hallottam meg Dennis hangját,majd belenyilalt a a hasamba a fájdalom.Felnyögtem és egy könycsepp folyt végig az arcomon.
-Miért csinálod?-szürtem ki fogaim közt.
-Mert...mert ezt tetted velem és szeretlek.Nem fogsz visszamenni oda ahol eddig voltál-bennem egy világ tört össze.
-SLENDYT AKAROM.MOST.-üvöltöttem,bár tudtam mind hiába való.
-Kuss legyen seggfej!!-parancsolt rám.
-NEM-talán nem kellet volna ezt mondanom mivel pofán vágott.
-Mindjárt jövök addig legyél jó-jelentette ki és elment.Egyedül maradtam a gondolataimmal.Jeff szabadulj ki!Nem igy ismerünk.Szabadulj ki és öld meg!Csald csapdába!!! Talán most az egyszer adok igazat a hangoknak.Már meg is van a terv csak vissza kell jönnie.A tervemet fontolgatva észre se vettem hogy itt van.Felhuzta a polom és leöntötte valamivel a vérző sebem.
Felszisszentem mire ő csak egy csókot lehet ajkamra.
-Dennis-kezdtem bele.
-Igen?
-Nagyon szeretlek.
-Én is-felállt és beleült az ölembe.Francba!Nem igy terveztem!
-Mi lenne ha elengednél?
-Szabad lennél.
-De....de...akkor meg is tudnálak ölelni vagy mi.
-Hmm igaz,de ne csinálj semmi rosszat-először a szememről vette le a kendőt majd eloldozta a köteleket.Egy viszonylag szép szobába voltunk.Bézs színűre voltak festve a falak és néhány sötét barna bútor helyezkedett el a szobába.Dennis kedvesen rám mosolygott.
-Tetszik?
-Nem rossz-rántottam meg a vállam.Felálltam a székről és jobban körbe mértem a terület harci előnyeit és hátrányait.Megpillantottam Dennis kezében egy kést...semmi esélyem nincs ellene.Fegyvertelenül állok előtte fontolgatva hogy mi legyen.
-Mi lesz az öleléssel?-kérdezte.
-Megkapod-hirteken beugrott egy ujjabb terv.Lassan közeledni kezdtem felé,átkaroltam a derekát hogy közel legyen a kezem a késhez.Éreztem Dennis egyenletes légzését,már igy álltunk pár perce mikor kikaptam a kést a kezéből és a hátába szurtam,csak egy valamivel nem számoltam.Nem vettem tudomásba hogy ő mégis mi.Előbb-utobb rájöttem hogy ő egy KIBASZOTT DÉMON.A fegyver kiesett a hátábol és rámnêzett,vérvörös szemei voltak,az alakja megmaradt emberinek.
-Hát mégsem szeretsz?-kérdezte betegesen.
-D-d-de de k-kicsim,szeretlek-dadogtam.Futni akartam de a lábam belegyökerezett a padlóba.Megragatta a torkom és a földhöz vágott.Az esés miatt felnyikkantam,leráncigált a pincébe.A látvány borzasztó volt,emberi darabok mindenhol pedig  csak tegnap lett gyilkos.Neki nyomott a falnak,leláncolt és a fülembe súgta.
-Én is Jeff,én is.

Komizzatok❤❤