Miával megbeszéltük, hogy soha nem hadjuk el egymást. Ha elvisznek minket eggyütt visznek el. Ha megöregszünk, együtt öregszünk meg. De ma ez mind semmivé lett.
-Maja kisasszony. Ma érkezett egy úr, aki arról érdeklődött, hogy van-e olyan kislányunk aki ezekkel a képességekkel rendelkezik. -Gerda felsorolt pár dolgot-És azt mondta az az úr, hogy ha tartózkodik ilyen szémély nálunk akkor őt mindenképpen elviszi. Mutattunk önröl kisasszony képet, és mindeképpen önt akarta elvinni. Szóval meg sem várom válaszát. Vasárnap elviszi önt Maja kisasszony!
Én ott áltam mint egy idióta, fel sem tudtam fogni mi történik velem. Gerda nagyon akarta, hogy menjek, és ezt ,,kedvesen" közölte velem.
-Maja kisasszony ez a helyiség nem gondolkozásra van!! Menjen el és remélem nem kell többé önt látnom!!
Kimentem Gerda irodájából, amiben nem értettem miért egy akvárium volt, tele halakkal. Ez még nem furcsa, de a halakat az árvaház gyerekeiről nevezte el, és még dísz véres kés is van benne. Ez azért nem olyan vicces.
⏯
Kimentem a kertbe és leültem egy padra. Nem érdekelt, hogy esik az eső. Én ott ültem és próbálltam megemészteni a hallottakat. El kell mennem! Jo ez volt az álmom, de ettöl a helytől nehéz megvállni. Aztán ott van Mia. Vele mi lessz? Mit fog szólni ahhoz hogy elmegyek? Egyáltalán, hogyan mondom ezt el neki?
Ezek a kérdések fogalmazódtak meg bennem. Közben az eső már nagyon esett. Mintha dézsából öntenék, de engem ez nem nagyon zavart. Ott ültem a szakadó esőben, és a könnyeimet próbálltam visszatartini nem sok sikerrel, mert a következő másodpercben patakokban folytak a könnyeim.
Nem tudom mennyit lehettem ott, de szerintem egy fél órát biztos. Teljesen csorom vizesen, még mindig ott ültem kint a padon. Egyszer csak valaki lépteire lettem figyelmes. Felkaptam a fejem, és megpillantottam Miát. Gyorsan letöröltem a könnyeimet, de szerintem még mindig látszódott, amit Mia is észrevett.
-Maja jól vagy? Már mindenhol kerestelek! Gyere be itt megfagysz! És sírtál?
-Nem ez csak az eső!- Hazudtam.
-Maja tudom, hogy sírtál! A szemed is arrol árulkodik. Na de tényleg gyere be, adok neked megeleg teát!
Meg sem várta,hogy tiltakozzak, bevonszolt az épületbe. Megittuk a meleg teát, és lefeküdtünk aludni.
Kedd reggel nagy csörömpölésre ébredtünk. Mindenki sikoltozva rohant minden felé. Mindenki felkelt már csak én aludtam az ágyban. Olyan mélyen, hogy nem ébredtem fel semmire. Egy idő után a többiek felébresztettek, és egymás szavába vágva mesélték, hogy mi történt.
-Maja kepzeld...
-Maja ma reggel...
-Maja úr isten...
-Maja az történt...
-Maja ide figyelj...
-Emberek egyszerre csak egy ember!!
-Najó Maja képzeld az történt, hogy...
