-Najo Maja képzeld az történt, hogy ide hajtott egy fekete autó, amiből egy fekete zakós emberke szallt ki. Ekkor mindenki ott tolongott már az ablaknál, de az arcából nem lehett látni semmit! Elindult Gerda irodájába, mint ha ismerné ezt a helyet. Bement, az irodába, majd hallatszódott ahogy kattan a zár. Gerda és pár ember aki bent volt síkítoztoztak, a poharak csörömpöltek, de a szobába senki nem tudott bemenni. Egyszer csak kivágódott az ajtó, és aki megpillantotta őket annak könnyek gyültek a szemében. Maja akik bent voltak ők ők...
-Elíz mond már mi történt!
De a lány nem mondta el egyre csak sírt és sírt. Míg végül valaki erőt vett mágán, hogy befejezze a monológot.
-Akik bent voltak a teremben... -itt hangosan felsóhajtott, és látszott rajta, hogy ő is mindjárt elsírja magát-Maja ők meghaltak. Az a fekete zakós férfi lelötte őket.
Ez után síri csönd lett. Még a kósza szúnyog szárnycsattogásait is lehetett hallani. Senki nem törte meg a csendet amiért nagyon hálás voltam. Mindenki vagy pityergett, vagy hangtalanul sírt. Erre így utólag vissza emlékezni kicsit furcsa, hogy valaki hangtalanul sírjon, de ott tényleg ez történt. Na de kanyarodjunk is vissza.
Mikor mindenki sírt, egyszer csak bejött Erzsi és így szólt:
-Gyerekek most azonnal mindenki csomagoljon, mert elköltözunk. Nagy botrány alakult ki, de erröl még nagyon senki nem tud semmit. Maja téged meg akkor visznek el amikor mi új otthonba költözünk. Jó ez így? Tudod mit ne válaszolj ezt én eldöntottem.
Erzsi bejövetele után mindenki csöndbe maradt, és mindenki az én tekintemet kereste, és azt várták, hogy mondjak valamit. Én csak álltam mint egy idióta, és nem tudtam mit csináljak. Mia tekintetét kerestem vagyis magát Miát, amikor hallottam csapódni az ajtót. Tudtam, hogy a lány akit kerestem, kiment a szobából. Utána mentem, de nem fordult meg. Rám se hederített. Mint ha ott sem lettem volna. Mikor már úgy voltam, hogy feladom a barátnőm keresését, meghalottam, hogy valaki sír a kanapé mögött. Persze, hogy Mia volt. Meg se várta,hogy mondjak valamit, rögtön belefogott mondandójába:
-Maja, hogy tehetted ez? Miért nem szóltál? Ja, biztos el vagy foglalva a saját dolgaiddal. Például az örökbe fogadással, vagy azzal a fiúval...
Tényleg az a fiú, mi lehet vele?
-Vagy most mi van veletek?
Hol lehet most vajon gondolt rám,
Vagy egyáltalán
emlékszik még rám?
-Maja azt kérdeztem mi van azzal a fiúval!!!
És ha elmegyek ő ittmarad
És soha többet nem látom!
-Maja!!
Jaj és ha már eszébe sem jutok??
-Maja figyelsz te rám??
-Ö ö persze!!-hazudtam
-Maja te észre veszed magad? -Azzal fogtamagát, és elrohant. Felteszem jogosan.
⏯
Aznap Mia rám se nézett. Eldöntottem, hogy most már végleg kizárom őt az életemből. Nemtudom jó ötlet-e de annyira mérges vagyok, hogy egy időre biztos nem fogom a társaságát keresni.
⏯
Ma volt az itolsó nap amikor ebben az épületben vagyok, ezekkel a lányokkal. Ezen a napon mindenki feketébe volt, és senki sem mosolygott. Ez az egész tegnapi ügy megpecsélte mindenki hangulatát. Este az egész lányszobánk becsomagolt, mert ügye én holnap elmegyek, az árvaház meg a tragédia miatt elköltözik. Még most se tudja senki, hogy igazából mi történt aznap reggel. Ezeket a gondolat meneteket Erzsi szakította meg:
-Lányok most azonnal mindenki mennyen furdeni és aludni!! Egy Kettő irány!! Te szerencsétlen, mit csinálsz azzal a gumikacsával. Istenem Fanni mit áldogálsz még itt, nem meg mondtam, hogy menny fürdeni?-miután így beszolt nekünk, még hallotam, hogy elmotyog magában egy lusta népséget!
Mindenki igyekezett megfelelni Erzsi parancsának, ézért az emberek rekord gyorsasággal fürödtek.
Este én nagyon nem birtam elaludni. Pedig én az a fajta vagyok aki hopp befekszik az ágyba és már alszik is.
Mindig a holnapon hattogott az agyam. Szerintem már 4 óra volt mire elaludtam. Reggel Erzsi keltett, a szokásos módon. Bejön kiabál, aztán egy csúnya szót mond ránk aztán kimegy. De ma még azt is elmondta, hogy mindenki gyorsan még öszeszedi a cuccait, aztán kimegy a kint áló buszhoz bepakolni. Én nem tudtam mit csináljak, mert ügye én nem tartoztam bele a mindenkibe, amit nagyon sajnálnatam. Ekkor bekanyarodott egy tök normális autó. Kiszált belőle egy férfi, és odament Erzsihez. Elkezdtek rólam beszélni, ezt onnan tudtam, hogy Erzsi mindig rám mutogat. És ilyenkor a férfi mindig bólint egyet. Mikor végre megbeszélték, az árvaház legkedvesebb ápolója, vagy foglalkoztatója, vagy én nem tudom, hogy hívják ezeket, oda jött hozzám.
-Maja. -semmi köszönés, amin nagyon meglepődtem- figyelj ez a fickó -itt közül nézett -nem jófej én ismerem. Ha bármi van akkor itt egy medál, és suhintsd meg. Meg fog szólallni egy hang a medálból. De te ijedj meg, az az én hangom lessz. Nagyon vigyázz rá! -azzal egy puszit nyomott a homlokomra.
Egyszer csak valaki megkopogtatja a vállamat. Hátranézek, a nap majdnem megvakítja a szememet, de azért kitudtam venni ŐT. Igen az a fiú volt a hátsó padból. Kapucnis pulcsiban állt a fejét lehajtva, alig halhatóan ezt mondta:
- Hiányozni fogsz!
Álltam, és nem tudtam mit kéne csinállni. Ha nem szólog az bunkóság. Ha szólok mit mondjak? És ja megölelem az nem jó, mert nem is ismerem. Ha meg megcsókolom az túl korai.
Végül fogtam és megöleltem. Mélyen beszívtam az illatát. Nagyon finom igazi fiú illata volt. Ha lehetett volna megálítottam volna az időt, és egy egész életre ott maradtam volna. De nem.
Ezeket a pillanatokat Erzsi szakította félbe. Áhhhh nem kínos! Picit sem!!!
- Fekete Benjamin mit csinállsz Maja kisasszonnyal. Neki indulnia kell!-és itt szúrós szemet vetett rám. Mint aki meg akar ölni.
Na de mindegy a lényeg, hogy tudom a nevét!!!
Oda futok hozzá, hogy még egyszer a szemébe tudjak nézni. Szerintem nagyon sokáig állhattam ott, mert mielött még megszólalhattam volna, ő elkezdett beszéllni.
-Na úgy látom menned kéne. Már nagyon várnak!- és igen már tényleg mindenki nagyon várt, de még tudnak egy kicsit várni, megérdemlem ezt a pár percet, hiszen én vagy 1-2 évig vártam! Hogy mire, erre! Erre az égészre!
-Csak azt akartam, tudd Benjamin, te is hiányozni fogsz!
Itt egy mosolyt láttam elsuhanni ajakain. Milyen szemét!!!! Viccelődik velem? Igen, tudja mit, már nem is fog hiányozni. Mennyire balfasz, hogy így kiröhög.
-Tudod mit, ha így kiröhögsz... -itt nem jutott semmi az eszembe- tudod... nem fogsz hiányozni. - Miután végre kinyögtem a mondandómat, csodálkozás ült ki a fejére, és megszóllalt:
🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸🌸
Remélem tetszett.😉
