Hajnalban kikászálódtam az ágyból,felöltöztem, lefutottam a rozoga lépcsőn, ki az udvaron át egyenesen az utcára. Csak futottam és futottam amíg el nem értem a várost, mert ott sok a magas épület.
- Már semmi sem állíthat meg!-kiáltottam el magam
Egy 10 emeletes házhoz értem és az oldalán lévő tűzoltólétrán másztam fel a tetőre. A tetőn gyönyörű kilátás fogadott.
- Jó, hogy ilyen panorámát láthatok utoljára.
A tető szélén álltam, egy csepp félelem sem volt bennem csak a megnyugvás. Becsuktam a szemem és dőltem előre. A szél a hajamat lobogtatta. olyan volt mintha repülnék.
-...megtettem!- suttogtam magam elé.
Jóérzés volt a szabadság íze. Zuhantam egyre lejjebb és lejjebb, nem volt rossz, sőt kellemesebb volt mint hittem.,,Repülök"mondtam magamban. Ekkor bevillant egy kép. Egy gyönyörű nő állt előttem, és könyörgött. A földön egy férfi feküdt.
"- Kérem a kislányt ne bántsák"- mondta a nő és sírva fakadt, de többet nem láttam, mert egy ismeretlen melegséget éreztem a testemen, majd még egyet. Ekkor kinyitottam a szemem és két kéz szorongatott. Sajnos a személy arcát nem láttam, mert minden elsötétült. Méghozzá azért, mert ha valaki öngyilkos akar lenni, leugrik egy emeletes ház tetejéről és zuhanás közben valaki elkapja, attól ki nem kapna sokkot?!
Sziasztok!
köszönöm, hogy elolvastátok, és tudom, hogy elég rövidre sikerült, de egyenlőre még csak ennyi van kész. Viszont már írjuk a következő részeket.Kérlek jelezzetek vissza ha tetszik!
❤
YOU ARE READING
[FAIRY TAIL] Fejjel lefelé szebb a világ'' Szünetel ''
FanfictionLucy 10 évesen árvaházba kerül, s nem emlékszik szüleire. Mindenki bántotta, meg akarták erőszakolni és azok a szülői hozzátartozót birtokló gyerekek mindig csúfolták és megvetették. Lucy csak arra tudott gondolni, hogy mikor végre kikerül innen és...