[FAIRY TAIL] Fejjel lefelé szebb a világ'' Szünetel ''

4. Kezek

Miután mind visszarendeződtek " eredeti állagukba", újra beszéltek hozzám

-Szuper- sóhajtott fel Juvia-most már mindent tud rólunk

-De Juvia, pont ezt akartuk-nézett rá Gray kérdően

-De mi van, ha nem is olyan mint mi??

- Azt majd meglátjuk a teszt után.- szólt közbe Natsu -Gerard, megtennéd, hogy felviszed Lucy-t "abba a szobába"?

Ekkor a mögöttem álló férfi megfogta a csuklómat és a lépcső felé vezetett, majd megállt és felém fordult.
- nem lesz semmi baj Lucy. Nem fog fájni.- bíztatóan nézett rám és szimpatikusnak is tűnt, ezért kicsit megnyugodtam. Felértünk az első emeletre és észrevettem, hogy egy újabb lépcsősor vezet a felfelé.

Néma kussban másztuk a lépcsőfokokat és mire észbekaptam már megint egy emeleten voltunk. Elindultunk egy folysó felé. Csak mentünk és mentünk, de végül ő törte meg a csendet.
-Biztos félsz és ideges vagy. Megértem, mert én is így kerültem ide...
Most elviszlek egy helyre ahol kiderítjük, hogy tényleg olyan vagy-e mint mi.

-Mi lesz, ha mégsem vagyok olyan, mint ti?
-Akkor kitöröljük a velünk kapcsolatos emlékeidet és nyugodtan meghalhatsz.
Viszont, ha mégis csak olyan vagy, akkor itt kell maradnod és segítened kell megvédeni az embereket. -sajnos tovább nem tudtunk beszélgetni, mert ő megállt egy nagy ajtó előtt.

-Megérkeztünk- mondta majd kitárta az ajtót és intett, hogy lépjek be.
-Hol vagyunk? -kérdeztem értetlenül, ide-oda kapkodva a tekintetemet a szobában.

A hely tele volt mindenféle üvehcsékkel, amelyekben furcsa színű folyadékok voltak. A falak sötétkék márványból készülhettek és a plafonról nagy fa csillárok lógtak. A terem közepén egy asztal volt, szintén teleszórva mindenféle számomra ismeretlen folyadékkal.

Csak pár másodperccel később véltem felfedezni az asztal előtt, nekünk háttal álló személyt!
-Porlyusica! Elhoztam!-kiáltott oda neki Gerard, mire én majdnem szívinfarktust kaptam.
Az idegen megfordult.

Nagy csodálatomra egy idős, kicsit ráncos hölgy állt velem szemben. Rózsaszínhaja nagy konytyba volt fogva, de elöl két tincset szabadon hagyott. Vörös köpenye, sárkányszerűnek hatott mert magas gallérja végén egy-egy tüske helyezkedett el. De nem csak a köpeny volt vörös. A szemei, mint két rubint ami belefúródott a tekintetembe.

Mintha belelátott volna a lelkembe. Pislogtam egyet, de ő már gyakorlatilag már a képemben állt. Az 1 másodperces helyválttoztatás az arcomba, megijesztet, mert azonnal visszahőköltem. Tetőtöl talpig végigmért, visszasétált az asztalhoz és előhalászott egy átlátszó folyadékkal teli üvegcsét.
-Rendben Lucy. Kezdhetjük?-kérdezte, miközben egy innyekciós tűbe töltötte a szert. Csak megszeppenve állta és azon gondolkodtam, valyon mit akar azzal a tűvel. HAH!!!! VAJON MIT!?

Összeszedtem magam és hevesen bólogatni kezdtem. Lerakta a tűt az asztalra és jött felém, majd mikor már előttem állt halványan elmosolyodott, megfogta a kezem és egy székhez vezetett. Leültem, ő pedig a homlokomra tette a kezét, és...

Jááááj tudom milyen kis trollok vagyunk, vagyis vagyok, mert zsina most egy darabig nem tud itt lenni és ezértis tartott sokáig kirakni, deee most legalább van ihletem.
Puszi:Kittoka