Bábbá válva mozog csak a körúton,
fél órája egy lámpaoszlopra akadt a damilja,
a szíve meg minduntalan egy másik körül köröz.
Ormótlanul és csiszolatlanul hagyott lábait,
csak egy olcsó szegecs tartja és valahogy így,
remeg rozoga szíve is, mint egy kidobott vekkeróra.
A damil egyre feszül, mint egy éles penge,
és jön a nő, a másik oszlop, mely köré holdként állt pályára szíve.
Elnyesi, áthalad, összeomlik minden.
De a báb marad és a nyikorgó szegecs.
YOU ARE READING
mikrobiális cellulóz darabkáim
Poetryszeretkezünk, mert megtehetjük [versféle gondolatok gyűjtőhelye]
