Mikor szabad szomorúnak lenni
Önmagamba zuhanni,
félni,
egy kicsit reszketni,
remegni,
idegenül önmagamhoz érni,
elgondolkodni arról, amiről soha,
belelátni az időbe, az idő vasfoga...
Egyedül lenni, mondd mikor
szabad nekem, gyengének,
Gyávának, hitetlennek tűnnöm,
Sőt lennem, lélekben
Soha.
Józanító ködök sora,
mindegyik egy ékes ima.
Imádság, mondd, ki felé
ki hallgat mindannyiunkat?
Kinek a lelke ilyen csoda
bele nem roskadó
örökön álló, vas, acél?
Belülről sötét, komor
gondok ezrei,
hisz ő maga a donor,
nekem és neked,
isten vagy barát,
Lesz vagy legyek.
Nem.
أنت تقرأ
mikrobiális cellulóz darabkáim
شِعرszeretkezünk, mert megtehetjük [versféle gondolatok gyűjtőhelye]
