teljes zavar az akatsukiban

18

–Zso, mondj már valamit! - simogatta a hajamat Konan.
–All the single ladies, all the single ladies. Wohoho -énekeltem a párnámba fúrt fejjel. 
–Dobtad? -kapta a szája elé a kezét.
–Aha. Már csak két pár van az Akatsukiban - ültem fel.
–Kik?
–DeiVóra és Koin.
–Heee? -nézett rám kiguvadt szemekkel, elpirulva origamis barátnőm.
–Mindenki tudja, hogy van köztetek valami Peinnel.
–Amúgy - tűnődött Divóra. - Szerintem Itachi és Kisame is e–
–Nem! - vágtam bele. Aztán elpirultam.
–Wohoo, Zso, melyikőjük jön be? -emelgette szemöldökeit Konan.
–Most szakítottam, honnan veszed, hogy...
–Tuti Itachi -suttogta Divóra.
–Ho-hogy-- heee? - vörösödtem el még jobban.
–Most hogy mondod... -gondolkodott Konan. - Össze is illenének.
–  Ne izéljetek már, nem muszáj mindenkinek kapcsolatban lennie -bújtam a takaróm alá.
– De ha bejön akkor kapd el tigris - vigyorogtak.
– Tch.
– Azért történt valami?
– Megcsókolt - álltam fel mire visítani kezdtek.
– Umm. Halljátok ezt? - kapta fel a fejét Divóra, míg én kivettem a szekrényből egy farmershortot és egy 'Normal people scare me' feliratos pólót ami a combom közepéig ért, majd öltözni kezdtem a fürdőben.
– Mit? -szóltam ki miközben felközöttem a hajamat és lemostam a lesírt sminkem. 
– Valaki kopog.
– Tényleg? - vettem fel a tornacipőmet majd az MP3-lejátszómat kézbevéve ajtót nyitottam. - Divóra, nincs itt senki. Elmentem!
Becsaptam az ajtót majd elinultam. Az apartman közvetlenül a mólók előtt volt, és már sötétedett, úgyhogy leültem a legkülső móló szélére, bedugtam a fülesem és folyamatos lejátszásban üvöltettem Damien Dawn-tól a Silent Scream-t.
Mi minden történt velem az elmúlt évben. Egy véletlen baleset folytán felgyújtottam egy fél ramenezőt, bevett az Akatsuki és összetörte a szívemet még egy mamlasz...
Még mindig kellemes meleg volt, ugyanakkor az ég a lemenő nap sugaraitól vöröses árnyalatban úszott.  Egyedül ültem a parton. Gondoltan egyet, és levettem a cipőmet, majd belelógattam lábamat a langyos vízbe. Időérzékemet elvesztve dudorásztam a fülemben dübörgő dallamot, egészen addig, míg egy közeli, ismerős hangot hallottam meg.
– Nem tudtam, hogy itt vagy.
Mosolyogva fordultam a mögöttem álló Uchiha felé megállítva a zenét, majd megpaskoltam a deszkát magam mellett.
– Nem zavarsz, gyere, ülj le -dőltem egy cölöpnek, mire ő is megtette ugyanezt, így szemben ültünk egymással. Nekem egyik lábam a tengerben volt, s úgy figyeltem. ahogy leveszi cipőjét.
– Hogy vagy? -kérdezte.
– Divóra és Konan a tegnappal kapcsolatban faggattak egész nap, kicsit lefárasztottak - haraptam alsóajkamba. - Te?
– Hidan-nel vagyok egy szobában és hát... - kapta félre tekintetét zavarban. - Hagyjuk, nem akarom, hogy elszomorodj.
– De, mondd csak, nem érdekel már -fontam össze karjaimat.
– Tényleg? - bólintottam. - Minden féle... Ribancnak elhordott téged... Erre leütöttem - vigyorodott el.
– Miiii? -nevettem el magam.
– Idegesített a hangja és Sasu2 is összehúzott szemekkel nézte, úgyhogy lecsaptam, aztán jöttem ide. Eredetileg megsétáltatni Sasu2-t, de lelépett egy galambbal.
– Vissza fog jönni?
– Tuti csak egy egyészakás kaland. Túl sokat van Kisame közelében - nevetett. - Te... Van rá logikus válasz, hogy miért bámul minket Konan és Divóra távcsővel?
– Mi? -fordultam a lakás irányába. - Ezek hülyék - kuncogtam.
– Szeretem a hangodat - szólalt meg egy kis szünet után.
– Hm?
– Hát, izé. Sokat hallgatom az emberek hangját, de a tiédet kifejezetten kellemesnek találom.
– Bocsánat, az enyémet? Olyan hangom van, mint egy mutáló tinifiúnak!
– Csak te hallod így - mosolyodott el.
Elgondolkodtam.
– Miért kértél tőlem bocsánatot mikor megcsókoltál?
–  Rég óta meg akartam tenni, de az első hónapban nem mertem közeledni, aztán összejöttél Hidannel, aztán ott volt az alkalmam, amit önzően ki is használtam...
– Várj - szóltam bele. - Hogy érted, hogy meg akartad tenni?
– Konohában éltél hat éves korodig - bólintottam. - Én kilenc voltam mikor Elköltöztetek Kőrejtekbe, és akármennyire fura is, mindig szerettelek nézni.
– Jó, ez tényleg fura - röhögtem.
– Utána nem láttalak tizenhárom évig. Volt barátnőm de... Sakurához nem kötöttek érzések és ő is csak az öcsém miatt közeledett. Aztán ki kellett irtanom a klánomat. Konohában mindenki utált. Te is utáltál volna. Én is utáltam magam.  És egy éve megint felbukkantál... és beléd szerettem.
Szóhoz sem tudtam jutni. Csak néztem a melegséget sugárzó fekete szemeibe.
– Ne haragudj, ez túl random jött - húzta össze magát. - Hideg van, menjünk - segített fel miután felvette cipőjét. A saját tornacipőm felvétele közben is kattogtam, majd mikor felegyenesedtem odalépten a fiúhoz, átkaroltam a nyakát és megcsókoltam.

(666 szó!)