Szombaton csak úgy mint mindig olyan 10-11 felé ébredtem. Mindenki fent volt már, csak én nem. A fürdőben felkötöttem a hosszú, szőkére festett hajamat, fogat mostam és megmostam és az arcomat majd felöltöztem. A konyhában csináltam egy salátát, felsétáltam vele az emeletre ahol szépen elfogyasztottam. Ekkor Claire, a nővérem írt.
-Akkor mikor is fogsz ideérni?
-Olyan fél 3 fele. Gördeszkával megyek szerintem-feleltem. A mai terv az volt, hogy elmegyek a nővérem koleszához, megnézem a szobáját, majd elmegyünk fagyizni, meg ilyenek. Délre kész is lett az ebéd amit anyukám csinált. Spagettit csinált, amit gyorsan megettem, átöltöztem, beledobtam a legfontosabb dolgokat a fekete hátizsákomba, bedugtam a fülesemet a fülembe, hónom alá csaptam a gördeszkámat és elindultam Claire kolesze felé. Amikor odaértem, simán besétáltam, egyből megállapítottam, hogy ez csak egy lány kollégium, hisz egy szál férfi sem volt az épületben a portáson kívül. Claire már lent várt rám. Mivel ő harmadik lakott, így elég sok lépcsőfokot kellet megmászni. Claire kb a folyosó végén lakott, így elhaladtunk egy pár ajtó előtt amikor valaki pont akkor nyitotta ki az ajtót, amikor én előtte álltam, pont homlokon koccintva engem. Hátra tántorogtam, amikor valaki heves bocsánatkérések közepette megfogta a kezet. Kinyitottam a szememet és Alycia állt előttem. Nagyon aranyos kiskutya szemekkel nézett rám, remélve hogy semmi bajom nem esett. Elengedte a kezemet miután megbizonyosodott benne hogy nem fogok elájulni vagy ezekhez hasonló, és elkezdett Clairrel beszélgetni. Annyira aranyos ausztrál akcentusa volt. Kiderült, hogy ők egyébként tök jóban vannak, így Claire őt is elhívta fagyizni, ha már Alyciának éppen nem akadt semmit dolga. Sétálgattunk egy kicsit, beszélgettünk és közben beugrottunk fagyizni. Alycia olyan különleges fagyizót mutatott, ahol a kürtöskalács volt maga a tölcsér, és olyan fagyit tehettél bele amilyet csak akartál és olyan díszítést amilyet csak akartál. Leültünk egy padra, én ültem középen. Viszont hát ezt a fagyit, csak mancsosan lehetett megenni, így sikeresen csokis is lett a szám. Amikor már megettük, megkérdeztem hogy csokis lett-e a szám, mire Alycia simán csak az ujjával letörölte a szám széléről a csokit. De az egészet valahogy olyan gyengéden és finoman csinálta. Én csak ültem ott egy pát másodpercig és csak azon gondolkoztam, hogy hogy lehet valamit ennyire aranyosan csinálni. De nem találtam meg a választ. Mivel a park közel volt a házunkhoz, így én még ott elköszöntem tőlük. Clairt megöleltem, mert nem találkozunk olyan sűrűn, pedig kb 10 percre lakik tőlem. És ekkor jött az Alyciától való elköszönés. Hát ekkor nem tudtam mit tenni, de ő simán elintézte, megölelt. A finom illata megcsapta az orromat, illetve gyengéd érintése olyan jól esett, hogy arra nincsenek szavak. Egyszerűen csak jó érzés volt megölelni. Kissé mámorosan lépkedtem hazafelé. Nem volt kedvem deszkázni, mert egyszerűen nem tudtam volna az útra figyelni. A zene szövegével próbáltam elnyomni a gondolataimat. Hazaérve csakis azon járt az agyam ami a parkban történt, ezért inkább benyomtam a telefonomon a Youtubeot és megpróbáltam a videókra koncentrálni. Nem ment. De aztán végül bealudtam.
*
Másnap reggel kiabálásra ébredtem. Anya ordibált Cloeval, hogy csinálja meg a házimunkákat. Egy kis idő után én is nekikezdtem a sajátomnak. Kivinni a szemetet, felporszívózni és berakni mindenkinek az ágyneműjét a mosógépbe. Mire végeztem már dél lett. Ezek után még tanultam egy kicsit, majd elkezdtem írni. Ekkor jött egy értesítésem, amit reflexből elhúztam oldalra, hogy nem érdekes, pedig hirtelen annyira lefagytam, hogy mozdulni sem mertem. Alycia bekövetett Instán és rámírt. Igazából csak annyit írt, hogy szia, de én annyira bepánikoltam, mint éppen Harry Styles írt volna rám. Visszaírtam hogy szia, erre megkérdezte mit csinálok, erre válaszoltam, hogy tanulok az érettségire, amit egyből meg is bántam, hisz milyen lúzernek nézhetett már. Elbeszélgettünk egy ideig, de aztán azt írta, hogy mennie kell fürdeni így elköszöntünk. Ekkor hirtelen az jutott eszembe hogy én szívesen segítenék neki fürdeni, amit egyből ki is hesegettem a fejemből, hisz ilyenekre nem gondolunk. Elkezdtem pakolászni, és pont ott tartottam, hogy mit vegyek fel holnap, amikor arra lettem figyelmes, hogy azt mondogatom, hogy "nem ez nem lesz jó, mert neki nem fog tetszeni". Aztán végre sikerült valami olyat találni, ami esetleg jó lesz.
*
Reggel jó korán keltem, hogy legyen időm kisminkelni magam, bár egyébként nem szoktam jó erős sminket feltenni, de most kivételesen megtettem. Felöltöztem, csináltam magamnak egy szendvicset és elindultam. Korán oda is értem, így Jamessel kezdtem el beszélgetni. Megdicsérte a sminkemet én pedig megdicsértem az ő sminkjét. Igen, szóval James is meleg. Nem is titkolja túlságosan, sminkben és kifestett körmökkel jön iskolába, de én jóban vagyok vele. Elég sokat piszkálták régebben, de most már 12.-esek vagyunk, így max a kilencedikeseknek lehet fura, de egy idő után mindenki meg szokta szokni. Illetve azért mi egy elég erős osztályközösség vagyunk, megvédjük a másikat. Szóval vele beszélgettem sminkekről és arról hogy már el kellene mennem fodrászhoz mert elkezdett lenőni a hajam. Az első óra utáni szünetben elmentem a szekrényemhez, kivettem belőle a cuccaimat és elindultam a következő órámra. Az óra közepén már nagyon kellett pisilnem így megértem a tanárt hogy engedjen ki, természetesen kiengedett. Kiosontam, majd elkezdtem rohanni, mert már tényleg nagyon kellett. Berontottam a legelső fülkébe. Egyszer csak szipogást hallottam meg az utolsó fülkéből. Kimentem, és bekopogtattam.
-Menj el!- válaszolta.
-Nem, hadd segítsek. Mi a baj?-a zár kattant, én pedig kinyitottam az ajtót és akkor egy szipogó, zsepit tartó Alyciát láttam meg.
-Jajj istenem, mi a baj?- léptem oda hozzá, és letérdeltem elé.
-Semmi, csak...
-Csak?-néztem bele kékes-zöld szemeibe.
-Csak mond hogy nem fogsz ezután utálni! Mert azért ez nem túl hétköznapi.
-Ígérem nem foglak-ó még ha tudná, hogy mennyire nem utálom.
-Szóval az van, hogy igazából itt nincs senki olyan, akivel megbeszélhetném a gondjaimat, a problémáimat. Szóval egy jó barátnő aki ott állna mellettem amikor... Szóval csak ott állna mellettem-hagyott ki egy szerintem elég fontos részletet.
-Ott állna melletted amikor?-kérdeztem, és azért egy kicsit reménykedtem hogy azt fogja mondani amit végül ki is mondott.
-Jó, szóval akkor amikor elmondom a többi embernek, hogy én igazából meleg vagyok-húzta még jobban össze magát és erőteljesen sírni kezdett.
-Jajj ne sírj! Ebben semmi szégyelnivaló nincs, egy idő után majd megszokod az érzelmeidet és képes leszel elmondani másoknak is-öleltem át.
-Ezt miért tudod ennyire? Vagy te is...
-Nem teljesen,-vágtam a szavába- én bisexual vagyok- azzal még szorosabban öleltem, mostmár ő is átölelt. Úgy voltunk kb 10 percig, amikor elhajoltam tőle, de ő nem eresztett így csak egy kicsit tudtam hátrálni, így alig volt köztünk tíz centi. Belenéztem világos szemeibe, majd lenéztem tökéletes ajkaira, ő is így tett. Egy kicsit közelebb hajolt,már majdnem... De én elhúzódtam. Helyette nyomtam egy puszit a homlokára és kisétáltam a wc-ből. Gondolom még vagy 10 percig ott ülhetett, hiszen nem láttam a folyosón. Egyből a szekrényemhez mentem. Hope úgyis tudom hogy elhozza a cuccomat, én meg csak nekitámaszkodtam a szekrényeknek, lecsúsztam és a tejeskávémat iszogattam. A zene bömbölt a fülemben, becsuktam a szemem és csak az elmúlt 15 percre gondoltam. Egy kis idő után Hope böködte meg a vállam, észre se vettem, hogy kicsöngettek.
-Hát te meg hova a fenébe mentél? Miért nem jöttél vissza? Szünetet tartottál? -igazából nem mondott hülyeséget, néha kilógok elszívni egy cigit. Nagyon ritkán szoktam cigizni, csak ha valami tényleg felcseszi az agyamat. Illetve nem is nehéz szereznem, hisz apukám cigizik.
-Nem, csak egy kicsit relaxálnom kellett.-Ekkor Ő sétált el előttem. Fején kapucnival, haja pedig az arcába lógott. Gondolom még a sírástól piros volt az arca és a szemei. De így nem láthattam tökéletes arcát. Hope egy kicsit furcsán nézett rám, hogy így megbámultam a csajt, de igazából néha csinálom ez. Csak ülök valahol és megbámulom az embereket. Este nem beszéltünk Alyciával, pedig nagyon nagy volt a vágy hogy ráírjak.
VOCÊ ESTÁ LENDO
My lover is a girl... wait what? (girlxgirl)
RomanceLyra élete egy teljesen átlagos 18 évesé volt, érettségikre készülésekkel, barátokkal és egy nem teljesen átlagos családdal. De amikor nővére elhívja egy fagyira minden megváltozik. Egy olyan emberrel fut össze, akivel nem is sejtené, de a dolgok n...