My lover is a girl... wait what? (girlxgirl)

4

Mivel szombat volt, ezért elég későn keltem, de Aly viszont biztosan nem így tett, hisz már reggel fél nyolckor írta nekem, hogy "Jó reggelt ❤️". Én viszont mivel csak most, tehát fél tizenkettőkor keltem, így én inkább csak annyit írtam neki, hogy "Jó étvágyat az ebédhez 🍴. 2kor fagyi ugyanott 🍦?" utaltam az első találkozásunk utáni fagyira. Kb 10 másodperc múlva már jött is a válasz "Persze, szivem 💕" Készülődni kezdtem, majd megebédeltem. Azért szóltam anyáéknak hogy elmegyek, nehogy keressenek vagy ilyenek.

-Anya, elmentem!- ordítottam be a nappaliba.

-Oké, de időben gyere!-aztán rám nézett és szerintem egyből felfogta- Milyen alkalomra öltöztél ilyen szép ruhába? - kacsintott rám. Látni lehet az öltözékemen, hogy fiúval megyek randira, vagy lánnyal, ha lányokkal akkor általában valamiért inkább ruhát, szoknyát vagy valami szépet veszek fel, ha pedig fiúkkal, akkor inkább farmert és valami szép felsőt, vagy csak azt amit egyébként. Fogalmam sincs ez miért van. Mindig is éreztem, hogy mind a két nemhez vonzódom, de valahogy lányokkal sokkal jobb lenni, és sokkal jobb velük élni és megcsókolni őket. A férfiak valahogy néha annyira nem tudják átérezni különböző helyzetekben átérezni a helyzetünket, illetve az ajkaik sem annyira puhák mint egy nőé. Illetve fogalmam sincs miért, de valahogy bukok a meleg fiúkra. Sokat gondolkoztam ezen és igazából arra jutottam, hogy azért mert sokkal jobban hasonlítanak a lányokra és lányosabbak, főleg azok akik sminkelik magukat, velük mindig is azt hittem hogy olyan jó lehet lenni, de nem igazán ismertem egyet sem, kivéve Jamest, de ő az osztálytársam és hát osztálytárssal nem járunk.

Szóval végül egy fekete ruhában, egy bronzos vagy egy kicsit rose gold árnyalatú sminkben és egy nude árnyalatú matt rúzsban álltam meg a fagyizó előtt. A platina szőke hajamat kiengedve hagytam, hogy lógjon. Igazából még nyolcadik végén döntöttem, úgy hogy befestetem ilyenre a hajamat a ballagásra. Be is vált, imádtam, később pedig otthon is be tudtam festeni színezővel a végét, ezért néha lila, néha kék, vagy rózsaszín volt a hajam vége. Mivel Aly írta, hogy egy 5 percet késni fog, ezért kerestem egy padot és leültem. Elővettem a telefonomat és Instagrammozni kezdtem. Rengeteg embert követek, hisz a Youtubeon töltöm a szabadidőm nagy részét ezért azt a sok embert nem elég Youtubeon követni, Instán is kell. Egyszer csak valaki befogta hátulról a szememet. Nagyon megijedtem, hirtelen azt hittem, hogy el akarnak rabolni. Aztán elengedte, így meg tudtam fordulni és hát ki más is állt volna mögöttem, ha nem Aly. Megfogtam a kezeit, ezzel lejjebb tudtam húzni, pont úgy hogy az arca az enyém felé kerüljön, így meg tudtam csókolni. Miután szétváltunk még egy ideig a szemeit néztem, de aztán végül átmászott a padon és leült mellém, annyira közel, amennyire csak tudott. Ekkor megtudtam szemlélni, hogy mit vett fel. Rajta is egy fehér virágos nyári ruha volt, és persze az elmaradhatatlan nyaklánc. Megfogtam a kezét, és a combunkon pihentettem. Beszélgettünk egy ideig, majd felálltunk és elsétáltunk a fagyizóig. Végig beszélgettünk, a kezünket pedig el sem engedtük. Persze észrevettük és egy kicsit zavart is minket, hogy az emberek megbámulnak és összesúgnak a hátunk mögött. "Leszbikusok" vagy éppen "buzik, fúj", de egyszer volt egy másik meleg pár is akik szembe jöttek velünk, szintén kézen fogva. A fagyival elsétálgattunk a városban, meséltünk a gyerekkorunkról és hogy kivel mi történt, tehát igazából mindenről. És persze az is szóba került, hogy ki micsoda, és kiderült, hogy Aly csak a lányokat szereti. Erről is persze órákig tudtunk volna beszélgetni. Viszont amikor már elkezdett sötétedni, arra gondoltunk hogy most már haza kellene menni. Csak ültünk ott tanácstalanul, mind a ketten tudtuk hogy mi a helyzet. Nem akarunk elválni, egyedül haza menni, viszont ha egy ágyban alszunk, vagy meglátjuk a másikat pizsomában vagy fehérneműben, annak piszkos vége lesz. De végül úgy döntöttünk, hogy senkit nem érdekel hogy mi lesz holnap, meg fogjuk-e bánni, vagy sem, a jelenben élünk. Így végül boldogan elindultunk hozzánk. Mire hazaértünk már kilenc óra volt. Beléptünk az ajtón, ahol már anya várt.