A ház ahol lakunk

1.

Egy borús napon ott áltam, csuromvizesen, sírva. Hallgattam ahogy a pap búcsozkodik, de nem hallottam semmit belőle csak azt ahogy a szívem dobog és ahogy a fülembe a vér folyik... Lehunytam a szemem és próbáltam erősnek tűnni miközben majdnem megszakadt a szívem.
Billie Blackhawk vagyok, 16 éves. A családommal éltem Missouri államban egy kertes házban. Otthon ültem amikor felhívott egy ismeretlen szám. Felvettem a telefont mit sem sejtve hogy két perc múlva meg fog fagyni a vér az ereimben. Beleszóltam a telefonba:
-Jó napot
-Jó napot, ön Miss Blackhawk?
-Igen én vagyok az
-Oda tudja adni a nővérének a telefont?
A nővérem 19 éves, már kiskorában éretnek bizonyult. Mindig nagyon féltet, nagyon szeretet és ez most is így van.
-Persze -odavittem Lucy-nak a telefont. Látta rajtam a félelmet hogy mi történhetett és ki hív egyáltalán? Átvette a telefont és azt tatogta hogy elmond majd mindent, és elvonult a szobájába.
10 percig ültem és néztem a laptopomat azt a látszatot keltve hogy böngészek valamit. Hahhh... persze. Valójában a főképernyőt néztem és csak két dolgot csináltam: levegőt vettem és pislogtam. A 10 perc 10 évszázadnak tűnt. A véget nem érő percek után Lucy kijött a szobából. Mintha 25 évet öregedet volna. Arca meggyötört és félelemmel teli volt. Álltunk a néma csendben és ennyi... Néhány perc múlva kétségbeesetten kérdeztem:
-Lucy mondj valamit!!!
-a...a...anya é...és a...apa...ka...ka...ka
-nyögd már ki!!!
Mély levegőt vett és elkezdte -anya és apa karambolózott -a végét már halkan mondta. Olyan halkan hogy alig hallottam.
Ekkor kitört belőlem a sírás😭💦
Ez volt az a pillanat amikor összeroppantam. Teljesen.
Lucy oda sietett hozzám és szorosan átölelt, közben azt mondogatta:
-Nyugi... meg fogjuk valahogy oldani. Kifogunk belőle mászni. Együtt.
-Hogyan???
-Még nem tudom, de valahogy biztos. Viszont most van egy kis elintézni valónk
-Mi lehet az a dolog amit fel tudnak még hozni hogy elrontsák a napom?
Ekkor Lucy elkomorodott, én nekem meg összeszorult a gyomrom😶😞

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~