A ház ahol lakunk

2.

Itt ülünk egy váróteremben a testvéremmel és azzal az elnyomó csönddel ami minden embert el tud nyomni. Ez volt a legkínosabb pillanat az életemben. Ott ültünk és... ja ennyit csináltunk. Egyik hosszú percben viszont kicsapódott az ajtó és kijött egy 30 év körüli ember, fehér köpenyben, nyílván ő volt az egyik orvos.
2 órával ezelőtt:
Ott álltunk otthon Lucy-val, hallgattam ahogy egy ablak nyitódik, egy láb a földön koppan, a második láb is koppan. Hallottam a lépteket amik egyre közelebről és közelebről hallatszódtak. Olyan érzés volt mintha egy horror sztorival csöppentünk volna. A következő pillanatban Lucy kirángatott a házból, betolt a kocsiba és bedugta a slusszkulcsot. Az autó elindult, Lucy tőerőböl nyomta a gázt. Ekkor megszólalt:
-Nyugod meg Billie. Nézd a jó oldalát.
-Mégis hol látsz ebben a napban jó oldalt??? Te megzakantál???
-Jó csak megpróbáltalak felvidítani.
-Nem kell felvidítani, csak még jobban elrontod.
És ennyi volt a beszélgetés. Lucy bepötyögte a telefonján a 911-et, én meg gondolkottam. Hogy min? Mindenen. Hogy mi fog történni a családommal, miért pont ma törnek be hozzánk és sorolhatnám... Dühített hogy nem tudtam semmit, ezért megkérdeztem Lucy-t:
-Lucy, nem tudod mi történt anyával és apával?
-Hahhh... De tudom. Anya és apa karambolózott. Elvileg nekik ment egy ittas állapotban lévő férfi. Az ütközésben mind a kocsi mind a benne ülő emberek, szóval anya és apa nagyon megsérült. Bevitték őt a kórházba, de nem mondanak inkább semmit mert az se biztos hogy túléli a napot.
-Milyen ő??? Hisz ketten vannak.
-Voltak. Apa vezetett és őt érte erősebben az ütés, ő azonnal meghalt.
Ezután néma csendben ültünk a kocsiban.
Odaértünk a kórházba, gyorsan besiettünk a váróba. Itt vagyunk, éppen egy orvos mondta el hogy bemehetünk anyához látogatni. Anya nagyon rosszul nézett ki, szinte halldoklott. Odasiettem hozzá és azt mondtam neki:
-Anya, jól vagy?
-Billie, Lucy, én már ebből a kórházból nem kerülök ki, érzem. Apátokkal direkt ilyen helyzetekre raktunk össze nektek egy borítékba dolgokat, ami mindig nálunk volt.-vette ki a zsebéből a borítékot és odaadta Lucy-nak. Anya fel akart állni hozzám de ahogy felkelt valami összetört. Szóval ott álltunk, anya próbált felállni, de ahogy állt fel valahogy megbotlott és elesett. Odafutottunk hozzá és már hívtam volna a orvosokat, Lucy megrázta a fejét és nézte anyát. Anya falfehér volt, keze és szeme mozdulatlan. Egyből levettem hogy mit mond Lucy. Egy könnycsepp csordult le az arcomon, arra gondolva hogy feladom. Az egészet.

~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~•~