Először azt derítsük ki, hogy miért unatkozunk. Mi okozza és miért jó.
Az emberi természet. Nem ösztönből tesszük, amit teszünk. Hanem a tudás miatt. Tudni akarunk mindent. Ezért vannak fizikusok, biológusok, űrkutatók, tudósok. (Na meg matematikusok és szoftverfejlesztők. ;D )
Ebben a tudni akarásban pedig 2 dolog hajt előre minket: A kíváncsiság és az unalom. A kíváncsiságról is rengeteget lehet írni / beszélni, de most nézzük meg, hogy hogyan működik az unalom:
Nagyon egyszerű. Ha valamit csinálsz, hallgatsz, látsz vagy érzel, az agyad ingerek érik. Ha sok ugyanolyan inger érkezik, akkor abból a fajta ingerből több kell, hogy ugyan azt az érzést kifejtse belőled. Például, ha kólát iszol és boldoggá tesz, akkor később több kóla kell, hogy ugyanolyan boldog legyél. Ez mindenre igaz. A rossz dolgokra is hat. Nézz csak a hírekbe! Régen az emberek gyászoltak, sírtak, ha meghalt valaki. Most mi van? Naponta tömnek minket a katasztrófákkal és minket alig érdekel. Szóval az unalom nem azért jön elő, mert valami unalmas, hanem, mert túl sokat kaptunk belőle. "De Csáki! A suli alapból is unalmas!" Nana! 1. osztályban tuti tetszett vagy legalább nem haltál bele az unalomba. Na ugye.
Az unalom jó, mert előre visz minket. Nem engedi, hogy leragadjunk a régi dolgoknál. Persze nekünk nem jó érzés, ezért próbálunk mindig tenni valamit, hogy elkerüljük az unatkozást.
YOU ARE READING
Az alkotás kényszere
Non-FictionVolt már veled olyan, hogy muszáj volt tenned valamit? Készítened valamit? Akár verset is írnál, csak alkoss? Ez az alkotás kényszere. Vajon kiknél van ilyen? Mindenkire ugyanúgy hat? Van ellenszer? Fogalmam sincs... De alkotnom kell.