Salvio Hexia

alohomora [part one]

Nyitóvarázs; a zárt ajtó kinyílik.

Már egy órája álltak a sötétben, megbújva az árnyékban és ahogy a percek múltak, Draconak úgy fogyott a türelme. Néha felállt, tett egy kört, ekkor a körülötte lévő halálfalók kihúzták magukat, majd újra visszatért a helyére és nekidőlt a nyirkos és hideg falnak. Utálta ha várnia kellett, főként azt utálta, hogy a Nagyúr úgy rángatta, mint egy marionettbábút és az éjszaka közepén hívta őket, méghozzá valahova a világ végére. Ráadásként annak sem igazán örült, hogy megállás nélkül havazott.

Draco azt sem tudta, hogy most miért vannak itt és biztos volt benne, hogy a csapat nagy része állva alszik. Egy pillanatra lehunyta a szemeit, aztán hirtelen kinyitotta, mikor a mellette nyugodtan álló Theodore Nott megrántotta a köpenye ujját.

"Mi van-" bosszankodott Draco, de amikor követte Theo tekintetét befogta a száját. Ellökte magát a faltól és még mindig az árnyékban maradva a többiek sora közé lépett. Érezte, hogy mindenki feszült figyelemmel kíséri a látottakat.

Nem volt ismeretlen a helyszín, hiszen többször jártak már Godric's Hollowban, több éjszakát és napfelkeltét töltöttek a mohás falnak támaszkodva, mint kellett volna, de eddig nem történt semmi. De most, pont egy héttel az utolsó őrjárat után, pont most a legnagyobb hóban, a Rend előbújt. Draco arcán elmélyültek a ráncok és magában átkozta felváltva a Nagyúrat és azt a tagot, aki besúgta, hogy az elhagyott városrészen valóban bujkálnak.

Draco jeges pillantása követte a hóban gázoló alakot és intett Theonak, aki nagyot nyújtózott, majd hoppanált. További csuklyás gomolyfelhők tűntek fel és el, de Draco nem mozdult. Az alak körül fura fény vibrált, majd pálcájával kétszer jelzett  és ez még jobban felkeltette a figyelmét. Egy pillanatra megállt, mintha a fent magasodó épületre nézett volna, ahol Draco állt, majd hirtelen futni kezdett és eltűnt a hóval borított romos házban.

"Igaza volt a kémünknek. Vagy tényleg ennyire ostobák, vagy tudják, hogy - "

Draco csak rápillantott a mellette álló Yaxleyra, aki egyből elnémult. Azért is utálta még az éjszakai őrjáratokat, mert ez az undorító patkány is mellette volt.

"Koncentráljunk a feladatra," szűrte Draco a fogai között, Yaxley bólintott, arcába húzta a maszkot és gyorsan hoppanált. Egy sikoly szelte át a sötét éjszakát és Draco ezt jelzés értékűnek vette, követte Yaxley mozdulatait.

Többször átfésülték a leégett és az átkok miatt szétbombázott házakat, de eddig egy árva nyomra sem bukkantak. Most viszont valaki kiugrasztotta a nyuszit a bokorból és egy maroknyi ellenállóval találta szemben magát, akiket már bekerítették a halálfalók.

"Láttam Pottert!" kiáltotta valaki, és Dracot megcélozta egy átok, amit könnyűszerrel védett ki egyetlen pálcamozdulattal. Robbanások, leomló falak és nagy porfelhő csapott fel, ezt követően pillanatok alatt csönd ült ki körülöttük. Neki nem kellett sok mindent csinálni, hiszen ő vezette a csapatot, csak arra kellett ügyelnie, hogy valakiket mindenképpen kapjanak el. Voldemort éhes volt és csak a halállal tudott jól lakni. Hallotta Bellatrix kiáltásait és miután Theo mellé ért, érezte, ahogy karján fájdalmasan felizzott a Sötét Jegy.

Draco csak arra tudott gondolt, hogy bár otthon maradt volna.

---

Lassan három órája figyelte az ablakból - vagy, amit egykor annak neveztek - hogyan borítja be a hó a megmaradt házakat, először vékony fehér rétegben, majd egyre vastagabban. Hermione levette megfáradt tekintetét a házak között magasodó sötét épületről és a többiek felé fordult. Végig nézett egy csapat alvó gyereken, akikre a héten találtak rá a lerombolt árvaház közelében, a vészesen megfogyatkozott Rend néhány velük maradt tagján, és pár Roxforti diákon.