Salvio Hexia

obscuro [part two]

Szembekötő varázslat; a célszemély szemét beköti egy fekete kendő.

Draco Malfoy egyre jobban úgy érezte magát, mint azokban a hülye műsorokban, amiket egyszer régen még Pansy mutatott neki. A lány bármennyire is próbált úgy tenni, mintha ténylegesen utálna mindent, amihez a mugliknak közük van, mégsem csinálta valami jól. Főleg mikor Draco egy egész napos őrjárat után éjjel dörömbölt az ajtaján, mert a lány szobájából hangos zene és nevetés szűrődött ki. Draco elképzelni sem tudta, hogy miért találta Theot abban a szobába, ahová egyébként sosem engednék be. Aztán meglátta ő is a dobozt villogó képernyővel, ami előtt Blaise egy tárggyal hadonászott, akárcsak egy pálcával. Beletúrt a szőke hajába, ami már így is összevissza állt és bosszankodva ő is letelepedett Theo és Pansy közé az ágyra. Csöndben, összeráncolt szemöldökkel hallgatta, hogy hogyan működik az a mugli készülék, amit Blaise és Pansy becsempészett valahogy a lakásukba. Arról már hallani sem akart, hogy mégis, hogy tettek rá szert. Nem tudták, hogy mit néznek, emberek voltak benne, akiket követtek valamivel - mint később azt is megtudták, hogy kamerával - és az egész életükről tudott mindenki.

Most pontosan olyan érzése volt, ahogy a szülei kúriájában sétálgatott, hogy folyamatosan figyelik, és ha ez még nem lett volna elég a Nagyúr patkányképe is minden folyosón kísértette. Amikor pár órája belépett az épületbe sóhajtva konstatálta, hogy az ingatlan ugyanolyan undort vált ki belőle mint bármikor máskor. Egykor az apjáé volt, a családjuké, ami lassan a darabjaira hullott. Draco úgy rendelkezett nem kell neki, nem akart olyan eseményekkel megtöltött házban élni, amiket ő okozott. Átadta a halálfalóknak, a Sötét Nagyúrnak, bárkinek odaadta volna, csak ne kelljen a házzal együtt élnie, ha már olyan emlékei vannak, amikkel muszáj.

Fel alá sétálgatott és gondolkozott, szinte majd szét robbant a feje és ahogy elment mellette Rockwood egy morgás kíséretében Draco megforgatta a szemeit. Le akart jutni a pincébe, és megakarta nézni magának újra Hermione Grangert. Nem volt biztos benne, hogy őt látta tegnap, lehet hogy rosszul emlékezett - vagy csak így próbálta álltatni magát, hogy nem a lány volt. De aztán a látóhatárában felbukkant Bellatrix és ahogy a nő önelégült arcára pillantott, rá eszmélt, hogy biztosan Hermionét látta.

"A francba," morogta a bajsza alatt és sietős léptekkel követte nénikéjét, akit fejben már vagy százszor megátkozott.

"Eszedbe ne jusson," kapta el valaki a karját és amint Draco megérezte Pansy hosszú körmeit a bőrébe vájva, bosszúsan megforgatta a szemeit, ma már vagy századszorra.

"Mit keresel itt?"

"Merlinre, nem kell leharapnod a fejem," bökte meg fekete körmeivel Draco mellkasát, aztán összevonta szépen ívelt szemöldökeit, "ugye te se gondoltad komolyan, azt, amire készülsz?"

"Nem készülök semmire," fonta keresztbe karjait a mellkasa előtt és érezte, hogy kezd fogyni a türelme. Nem volt benne biztos, hogy Pansy bosszantó személyisége miatt, vagy azért, mert Bellatrix már régen a pincében járhatott.

"Még a bolond is látja, hogy tele a fejed Malfoy," fújta ki a bent tartott levegőt Pansy és leutánozta Draco testtartását. Egy pillanatig most haragos zöld íriszeit a fiún járatta, majd komolyan így szólt, "Theo mondta, hogy elfogták Grangert, ne kérdezd, hogy honnan tudja."

"Ezt nem itt kéne megbeszélni," jelent meg hirtelen közöttük Blaise és fejével alig láthatóan a folyosó másik végébe bökött, ahol egy csoport halálfaló, kiváltképp Fenrir Greyback fülelt kíváncsian feléjük.

"Mi van kutya, kéne egy kis csont?" kiáltott oda Pansy, mire Draco szemei megvillantak és Blaiseel együtt kihúzta magát, félig a lány elé lépve.