Fonódás

1.Rész

Nem lehet halogatnom tovább a nősülést semmilyen kifogással most már, mert anyuék ezúttal helyettem választottak feleségnek valót nekem. Csakhogy, nekem ez nem megy!

Ha olyan lenne a lány, aki nekem is tetszene, akkor minden más lenne, de anya olyat választ aki a család szempontjából megfelelő...

Tudom hogy fontos a család tekintélye, de akkor is olyan lányra van szükségem, aki iránt érzek valamit, legalább minimális vonzódást.

De eddig csak egy lányhoz vonzódtam :Wintereknél Peter lányához .

Négy éve, amikor náluk voltunk vendégségben, akkor láttam Amáliát először. Azok az igéző barna szemek, dús keblek, formás fenekek... most is akaratlanul feltüzel még csak a gondolat is. De még jelenleg kiskorú Amália.

Amália

Azt hittem hogy a tizenhetedik születésnapomra végre megtalálom én is a társam mint a velem egy idősek, de sajnos nem találtam meg. Nagyapa (Ezra Ferrman) szerint ha eddig nem talált rám, akkor én is a társtalanok közé tartozom.

Ezra (nagyapa) pár nappal ezelőtt, közölte velem hogy férjhez kell mennem, mire betöltöm a tizennyolcat.

Annyi szerencsém van csak, hogy én legalább magam választhatom ki kihez megyek hozzá. - gondoltam magamban.

Míg, Ezra nem közölte hogy apa (Peter) már talált nekem férjet.

Raul Toderik személyében. Ez volt mindennek a teteje, hiszen ez az amitől mindeddig féltem. Winter szokások egyike az, hogy a szülők választanak párt a társtalan gyermekeiknek...

Ha nem is akarok férjhez menni, akkor is hozzá kényszerítenek mint Ezra tette anyával a béke érdekében...

Ezek a szokások borzasztóak!

Hiába minden, apa (Peter) úgysem fogja meggondolni magát Ezra szerint.

Most mitévő is lehetnék, hiszen nagyapa azt mondta, hogy nem lehet visszamondani a Toderik-ek leány kérését...

De nem azért nem akarom Rault mert nem lenne szép, vagy okos és kedves, csak egyszerűen ő huszonhat éves, én meg most leszek csak tizennyolc.

Jaj, nem mondhatom azt Raulnak: bocsi túl öreg vagy hozzám...

Mindegy is, most csomagjaimat már Ezra levitette a kocsimhoz.

Még nem rég jöttem haza az edző táborunkból. Van pár zúzódásom és felrepedt az ajkam is, ezt biztosan megfogja kérdezni Raul ahogyan én ismerem őt...

Utálok búcsúzkodni, Ezra ezt tudja ezért nem szoktam búcsúzni de a nagyitől Lona-ától mégis csak elköszönök. Anya halála okozta űrt, én töltöm be ...

Most hogy nem leszek már itt, nem lesz olyan mosolygós mint eddig ebben biztos vagyok, de Ezra-rán nem fog látszani hogy hiányzom, vagy hogy nem szeretné hogy mennyek. Ő keménynek, és ridegnek mutassa magát. Sosem mutatja ki az érzéseit a többiek ellőtt.

Rövidre fogtam az elköszönést. Lona nem haragszik Ezra-ra úgy látszik, de ez csak látszat nem a valósság sajnos. Biztos vagyok benne amint itt hagyom őket kettesben, azonnal egymás torkának esnek, ezért megkértem Ezra-át, (nagyapát ) ne veszekedjen Lona-val. Meg is ígérte, nem fog vele veszekedni.

Kikísértek a kocsimig, ott egy utolsó ölelés, és behuppanok a kocsimba. Rengeteg gondolat cikázik a fejemben de igyekszem kiüríteni a fejemet, hogy mire odaérek apáékhoz, ne látszódjon meg hogy mennyire megvisel ez a helyzet.