A Csodacsaj lovas kalandja

11

-Tök cuki meg minden de hogy került ide?-kérdezte Dylan

-Hát valószínû bebújt az egyik ülés alá a kocsiba és nem vettük észre és elhoztuk-válaszoltam a kérdésre míg vizet engedtem a cicámnak.

-Jó szerencsétlenek vagytok ,hogy nem vesztek észre egy macskát.-mondta gúnyosan Rob.

-Nem tudsz egy kicsit kedvesebb lenni? Meg amúgy is ki olyan paranoiás hogy benézzen az ülése alá ,hogy van-e ott valami?- mondtam miközben kerestem a hûtõben valamit amivel megetethetném.

-Mindegy most már itt van. Nem tudunk ellene mit tenni itt van akkor itt van.-mondta Jack.

-Na itt is van!-kiáltottam fel.

-Mi az? Mit találtál?-kíváncsiskodott Dylan.

-Valami húskonzervet amit megtud enni. Majd holnap valahol veszünk valami macska eledelt.

-Oké de hol fog aludni?-kérdezte ismét Dylan.

-Majd a konyhába.

Miután Marcipán elfogyasztotta a vizet és a konzervet volt már vagy este 7 óra ezért az egyik párnát ami felesleges volt beraktuk a konyhába és bezártuk a konyhaajtót. Mi pedig még kimentünk a lovakhoz és ott beszélgettünk. Rendesen elrepült az idõ amikor észbe kaptunk már fél 10 múlt. Ezért bementünk a házba lezuhanyoztunk és lefeküdtünk aludni.

A képen Rob