Light Up The Darkness [Wontaek ]

4.

Volt valami furcsa abban, ahogyan Taekwoon felébredt. Nem volt egyedül. Nem arról volt szó, hogy más is tartózkodik a szobában; Jaehwan ugyan nem tudott örökké aludni, mint Ravi, de rendszerint még nem mászott ki az ágyból, amikor reggelente Taekwoon felébredt.
És most? Most érezte Ravi karjait, ahogy a dereka köré fonódnak, a lélegzete bizsergette a nyakát és persze a tőle megszokott módon horkolt. Amióta VIXX-nek nevezik magukat, soha sem volt egyedül, a többiek mindig ott voltak neki, ha szüksége volt rájuk, de ez most más volt. Ravi nem úgy volt ott neki, mint Hakyeon vagy Hyuk. Nem tudta pontosan, hogy miben más ez a mai érzés, mint általában. Attól, hogy kimondanak bizonyos dolgokat, azoknak a bizonyos dolgoknak nem kéne megerősödniük. Vagy igen?

Egyáltalán az, hogy szerelmes belé különbözik bármiben is attól, hogy barátként gondol rá azon kívül, hogy vonzódik hozzá? És ha csak ennyi a különbség, miért ennyire különleges ez a reggel? Nem, bármennyire is egyértelműnek tűnik, nem indult be rá.  Persze csak abban a pillanatban nem, furcsa is lenne azt állítani, hogy még soha nem voltak róla khmm... érdekes álmai.

Végül arra jutott, hogy bármennyire is fáj, be kell ismernie, hogy nála értelmesebb emberek is születtek már, és ha nekik nem sikerült erre rájönniük, biztosan nem ő fogja megtenni a nagy felfedezést. Inkább finoman ébresztgetni kezdte Ravi-t, ugyanis az órája szerint, ha nem is nagyon, de késésben vannak. Hamar rájött, hogy szerelme esetében a kedves ébresztő semmit sem ér. Az összes reakció, amit kapott egy szorosabb ölelés és néhány érthetetlenül elmotyogott szó volt.

-Ravi!-rángatta a vállát ezúttal kicsit durvábban.- Kelj fel, vagy hozom Jaehwan-t és a visítását.

Ez legalább valami minimális reakciót kiváltott belőle. Motyogva tiltakozott és ismételgette, hogy fel fog kelni azonnal, csak előbb felébredne rendesen. Taekwoon nem törődött vele, tudva, hogy úgyis vissza fog aludni. Gondolta, bőven elég lesz zuhanyzás után hívnia Jaehwan-t az ébresztő miatt, Ravi úgysem fordított nagy figyelmet és időt a reggeli készülődésre.

Nem is számított arra, hogy mire visszajön a szobába, Ravi felöltözve és tökéletesen ébren fogja várni.

-Ennyire borzalmas lenne Jaehwan ébresztője?

-Nem, még visítva is egészen szép hangja van.- válaszolta mosolyogva.- Csak kicsit ideges vagyok.

-Valószínűleg mindenki az.- vonta meg a vállát Taekwoon, mintha nem is érdekelné, pedig közben kétségtelenül a lebukás és a következményei körül forogtak egész reggel a gondolatai.- De emiatt elég akkor aggódni, ha beértünk a stúdióba.

◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽◽

Hakyeon meglepődve tapasztalta, hogy fiatalabb szobatársa szokásától eltérően előtte kelt föl. Rémülten ült fel a telefonja után kapva azzal az erős gyanúval, hogy elaludt. Nem volt rossz a megérzése, már fél órája a konyhába kellene lennie és reggelit készítenie a többieknek. Ezt Hongin is tudta, miért nem keltette fel, amikor elment? Egyáltalán hova ment? Ennyire figyelmetlen lenne és elfelejtette volna, hogy forgatása van ma?

Kissé kótyagosan kikászálódott az ágyából és a konyha felé indult, azt remélve, hogy nem fogja mindenki az asztalnál várni, számonkérve, hogy miért csak most kelt fel reggelit csinálni. Legnagyobb meglepetésére Hongbin-t találta a sütő előtt állva. Ahogy közelebb ment hozzá, azt is meg tudta állapítani, hogy egy rántottához hasonló dolgot próbált készíteni, meglehetősen sikertelenül. Túl korán rakta bele a tojást, a többi hozzávaló még előkészítetlenül hevert a konyhapulton, a vízforraló meg már sistergett a háttérben, ellenben teának vagy bögréknek nyoma sem volt.