Light Up The Darkness [Wontaek ]

3.

Ravi halkan kopogott a nappali falán, mivel nyitható ajtó nem volt található a helyiségben.- Hahó, bejöhetek?

A kanapéról két dühös szempár meredt rá. Jaehwan és Sanghyuk éppen a szokásos éjszakai One Piece maraton közepén tarthattak, ugyanis a képernyőn éppen egy csatajelenet volt megtekinthető, Ravi tiszteletére megállítva.

-Mit akarsz?- kérdezte Jaehwan olyan hangsúllyal, ahogyan csak egy otaku tud az animézését megzavaró személyhez szólni.- Csak azt ne mond, hogy máris összevesztetek.

-Nem, de nem is tervezzük, ha esetleg érdekelne.

-Érdekel, ugyanis azzal tönkremenne az OTPm.- a gyilkos tekintetük most már vidámabban csillogott, ahogy összenéztek.- De ugye a társaságát sem untad meg? Nem mondom, hogy unalmas ember, de tudod nem igazán beszél.- csak egy erőltetett és unott sóhajt kap válaszul.

-Csak egy rövid kérdés, és már itt sem vagyok. Hyuk, nem akarsz átköltözni egy időre Jaehwan szobájába?- Ó, hogy mennyire tudta ő, hogy rossz ötlet volt megkérdezni.

A két fiú szeme azonnal megtelt élettel az arcukra pedig széles vigyor ült ki. Ravi egészen biztos volt benne, hogy nem akarja tudni, milyen képek jelentek meg a fejükben.

-Nem kell ennyire örülni, felőlem aztán maradhatsz is Hyuk, de arra számíts, hogy akkor Woonie meg fog ölni.

-Ó, eszembe sincs megzavarni az esti romantikázásotokat...- Hyuk ismét jó hasznát vette a már tökéletesre fejlesztett ördögi nevetését.-De várj egy percet... Woonie? Komolyan?

Még a rossz fényviszonyok sem tudták elrejteni Ravi vöröslő arcát. És ha Woonie-nak szokta hívni magában? Nem szokott mindenki különféle beceneveket adni a szerelmének? Nem?

-Igen, komolyan.- próbált valahogy visszavágni, de csak elég gyengén sikerült.- Van vele valami baj?

-Nem, dehogy.- közben már a nevetésük eljutott a fulladozás szintjére, bár a végén már inkább a másik röhögő ember volt a nevetség tárgya.

-Na, jóéjszakát, kezd elegem lenni belőletek.- intett Ravi miközben menekülni próbált a két bajkeverő nem mindig olyan vicces ugratásai elől.

-Valaki nagyon vágyik már Woonie társaságára...- az egyikük már a padlón, a másikuk még mindig a kanapén fetrengett a röhögéstől. Igazság szerint ők maguk sem tudták már, hogy mi olyan vicces, egyszerűen késő volt, ők meg fáradtak és valaki jó okot adott a nevetésre, úgyhogy nem nagyon volt kedvük abbahagyni. 

Ravinak is csak addig volt nyugta, amíg Hyuk és Jaehwan le nem nyugodtan és utána nem kiabált, hogy jöjjön vissza. Ravi pedig, mivel akármit is mutatott, nagyon szerette a két fiút és a legjobb barátainak tartotta őket, természetesen visszafordult és leült a kanapé karfájára, arra várva, hogy az egyikük mondjon vagy kérdezzen valamit.

-Kérdezhetünk párat? A konyhában kicsit röviden és tömören mesélted el az egészet.- Hogy Jaehwan mire volt kíváncsi, nemsokára ki is derült.- Valóban igaz, hogy még nem feküdtetek le? Nekem kicsit gyanús...- mielőtt még befejezhette volna, Ravi felállt és ismét az ajtó felé indult.

Jaehwan és Hyuk még a szokásosnál is katasztrofálisabbak voltak. a személyiségük sosem volt mentes perverzségtől, de ma mintha az összes egyszerre jött volna elő. és még ki sem mondtak mindent, ami eszükbe jutott...

-Hé, várj! Eskü, egy szót sem szólunk erről többet, ne már!- tett ígéretet Jaehwan mindkettőjük nevében.

Ravi a szemét forgatta. Sosem szeretett nemet mondani a többi tagnak, akármilyen hülyeséget is kértek. Már régóta tervezte megszüntetni ezt a rossz szokását, de eddig nem sok sikerrel járt.