Reggel nem csörgött a telefonod, így elaludtál. Az érdekes, hogy be sem kellene menned dolgozni, mert a főnök felajánlotta szülinapi ajándékként a két nap szabadságot. De te -mint minden évben -most is elutasítottad. Még időben beestél a munkahelyedre és hogy a főnököd ne vegye észre öt perc késésed, gyorsan belemerültél a munkába.
-Ma nem kellett volna be jönnöd. -mondta egyik kolegád.
-Nem érdekel, így sem látszok ki a papír kupac mögül.-válaszoltad egy hatalmas sóhajjal.
-Mondd, te sosem pihensz?
-De szoktam.
-Mikor?
-Amikor alszom. -mosolyogtál, majd ott hagytad, mert menned kellett fénymásolni, de válaszát még így is hallottad.
-Amikor alszik. Ch... még így sem ráztak le. -erre te csak elmosolyogtál, majd folytattad a fénymásolást. És úgy érezted, hogy eddig zökkenőmentesen telik a napod. S valóban az is volt, amíg el nem jött az este. Mivel hamarabb haza engedtek mindenkit, így el tudtál készülni időbe arra, hogy el tudj menni szórakozni, mivel a kollégáid rendeztek neked egy bulit.
Elmentél s minden jó is volt, addig, amíg meg nem láttál egy fekete csuklyás alakot az egyik sarokban. Az arcát nem láttad, mert a csuklya eltakarta azt, de mégis jól megfigyelted. Magas és vékony volt. Haja hosszú, de fény hiányába nem tudtad megállapítani, hogy milyen színű.
