Folytatááás ☺

12 1 2
                                    

-Mi?-engedted el s hirtelen sötét alakok jelentek meg a semmiből. Nem értettél semmit,de ez érthető is volt.-Ez meg mi?-estél kétségbe és lassan hátrálni kezdtél. Pánikba estél és fogalmad sincs,hogy most mit is kellene tenned.
-Fuss!-hallottad meg démonod hangját.-Fuss! És ne nézz hátra!-ismételte meg,mire te észbe kaptál s eleget téve parancsának futásnak eredtél. Nem néztél hátra,egyenesen hazáig futottál. Úgy elfáradtál,hogy szó szerint beestél a lakás ajtódon,de bár ne haza mentél volna. Már vártak,de az a valaki nem volt egyedül,sőt hárman voltak. Bár már sejtetted,hogy téged akarnak csak azt nem tudtad,hogy miért.
-Mondd,boszorkány lelkű édesanyád hogy érzi magát?-kérdezte hármójuk közül a legmagasabb.
Nem viselt csuklyát,csupán csak egy térdig érő fekete kabátot. Ellentétben a másik kettővel,nekik az arcuk el volt takarva. Persze ez nem tartott sokáig. Ahogy levették csuklyájukat láthattad szemeiket,melyek vörösen világítottak,mintha újszülött vámpírok lettek volna,persze tudtad,hogy vámpírok nem léteznek,ahogy azt is tudtad,hogy előtted az a három alak ízig-vérig démon.
Ismerösnek vélted őket,bár nem tudtad honnan. Azért annyira még mindig nem tiszta minden részlet.
-Biztosan jó helyen van.Bár ezt te is jól tudod,hiszen te juttattad oda,ahol most van.-néztél egyenesen édesanyád gyilkosának szemébe. Hármójuk közül ő rá emlékeztél a legjobban.
-Tudom,és most megint egy unalmas munkám lett.-fogta meg a fejét és sóhajtott egyet.
-Gondolom most engem kell megölnöd. Csak arra nem jöttem még rá,hogy miért.
-Te kis butus.-nevetett a jobb oldalán álló fiatal srác,rövid vörös haja volt akár a szeme.-Pedig azt mondták okos vagy. Hm...pedig csak egy ostoba liba vagy!!-kiabálta a kis vörös,akinek egész érdekes a vérmérséklete. Te nem ilyedtél meg,hisz ő nem bánthatott téged.
-Hallgass!-szólt rá a legkisebb,bár nem emelte fel a hangját mégis erőteljesen hangzott ez az egy szó. Barna haja volt és vörös szeme.
-Mondd te nem is tudod?-kérdezte a legmagasabb.
-Mit kellene?-értetlenkedtél,közben pedig odamentél a kanapéhoz és csak úgy szimplán leültél,hiszen addig amíg nem lesz az aurájuk sötét,addig nagy probléma nem lehet.
-Azt,hogy.....

You've reached the end of published parts.

⏰ Last updated: Jul 29, 2019 ⏰

Add this story to your Library to get notified about new parts!

Pokoli életWhere stories live. Discover now