Rejtélyes üzenet

5.rész

*Kedd reggel*
Reggel arra ébredtem, hogy valaki engem rázogat.
-Kelj már feel!-ordít a hangjából kivehetően Amber
Én válaszul csak hümmögök egyet, majd megdobom a párnámmal. Vagyis megdobtam volna. Sikeresen kikerülte én pedig kidobtam az ablakon. Király! Gratulálok Tiffany! Most pedig vegyél erőt magadon, kászálódj ki az ágyból, készülődj össze és húzz iskolába, mert el fogsz késni!!
-Tiff!-hallok egy mély hangot egy másik szobából-Készülődj! Tizenöt perc múlva indulunk!-kiabál Scott
Úristen! Tizenöt perc? Annyi idő alatt fel sem ülök az ágyon! Na jó...Lassan felülök az ágyon, kiszállok abból és a fürdő felé vetemedek. Gyorsan fogat- és arcotmosok, kifésülöm a hajam, kis szájfény, szempillaspirál, majd kimegyek a helységből. Felkapok magamra egy sötét kék "Stop„ feliratos felsőt, hozzá egy szaggatott fekete farmert.
-Gyere!-húzom magammal le a lépcsőn Ambet
-Válassz!-mondom neki a konyhába érve-Gofri vagy melegszendvics?
-Melegszendó!-vágja rá
-Oké!
Elővetten a melegszendvics sütőt, a hozzávalókat majd megcsináltam négy melegszendvicset. Kivetten két tányért. Kettő-kettőt raktam a tányérokra amit letettem az asztalra.
-Köszii!-sikít a barátnőm
-Nincs mit! Egyél!-mosolyodtam el
Elővettem a telefonom amit nyomkodni kezdtem. Bekapcsoltam a wifi-t, majd láttam, hogy három üzenetem jött. Megnyitottam őket.
Első:
Anya: Szia! Pénz az asztalon.
De jó! Na jó, szarkazmus volt.
Második:
Amber: Sziaa!
Tiff: Sziaaaa!
Harmadik:
Dylan: Szió!
Tiffany: Szia!
Dylan: Hogy-hogy nem vagy suliban?
Tiffany: Mindjárt indulok.
Dylan: Ja jó! *-* Azt hittem már nem jössz!
Tiffany: De megyek! Viszont egy kérdés...
Dylan: Igen?
Tiffany:Honnan ismersz?
Dylan: Suliból
Tiffany: Mennem kell! Szia!
Dylan: Szia! 💋
-Indulhatunk?-jött le a bátyám a lépcsőn
-Ja!-húztam meg a vállam
Felkaptuk a vállunkra a táskát, Scott kinyitotta az ajtót és kimentünk rajta ő pedig mögöttünk. Csendesen ballagtunk az iskolánk felé. Szép lassan meg is érkeztünk. Scottól elköszöntem, mivel a haverjai a suli kapujánál várták, mi Ambbel pedig mentünk órára. Bementünk a terembe. Fogalmam nincs milyen órára. Leültünk a helyünkre. Harryt sehol nem láttuk. Kár...mi? Miket mondok én? Nem lehet kár! De nem tudom, valami érdekes történik velem a közelében. Fura érzések törnek elő belőlem. De el kell felejtenem! Ő tuti nem...nem...nem szeret. Igen, ezzel bevallottam, hogy én szerelmes vagyok belé. Talán.
Szépen lassan minden diák beballagott a terembe kóztük ő is. Ő. Az, aki tetszik. Nagyon különös érzés. Eltölt boldogsággal.
-Sziasztok!-ült le elénk
-Szia!-köszöntötte barátném
-Hali Harry! Tanultatok?
-Mire?-kerekedett ki a szeme Harrynek
-A ZHra. Matekból.
-Jesus! Nem!
-Figyelj, majd segítünk, oké?
-Oké! Nagyon köszönöm!
-Nincs mit!
Végre megérkezett a tanár is. Jött a sok bla bla bla. Lesni kezdtem Harryt. Láttam, hogy rajzolt valamit a füzetébe. Nem nagyon tudtam kivenni, hogy mit, mert előttem ül, és akkora szögben nem tudok kihajolni s padból. Majd szünetben megkérdezem. Ha nem felejtem el. Az óra további részében bambultam a semmibe. Aztán megszólalt a megváltó csengő. Mentünk a kövi órára. Onnan a következőre. Megírtuk a ZHt, amiben Harrynek segítettünk. Onann a következő órára, onnan tovább, tovább, majd végeztünk. Ebédeltünk, majd mentünk hárman hazafele. Harryt megkérdeztem, hogy mit rajzolt. Azt mondta, hogy csak egy lányt. Amberrel az út további részében beszélgetett. Majd elköszöntünk, mentünk haza.

Sziasztok! Sok hét után írtam egy részt! Több, mint 500 szó. Remélem bejön nektek! Jelezzétek ☆-tal és kommenttel! Előre is köszönöm! Remélem tetszik nektek! Puszi! 😘😘