Rejtélyes üzenet

8.rész

-Tiffany, el kell mondanom valamit!-engedett el
-Mondd csak-néztem aggódóan
-Nézd...-kezdte Harry-...én...Szeretlek!
Megállt bennem az ütő. Teljesen szétáradt bennem a boldogság. El is mosolyodtam.
-Scott-néztem a bátyámra-ugye nem baj?
-Nem dehogy.-ölelt át-A fő, hogy jól vagy
-Nagyjából-nevettem-Amb?-néztem barátnőmre
-Örülök nektek!-könnyezett
-Harry!-távolodtam Scottól
-I...igen?-dadogott. Olyan cuki
-Én is szeretlek!
-Komolyan?-vigyorodott el
-Igen! Gyere!-vontam ölelésbe
-Figyelj Harry!-szólalt meg a bátyám-Csak egy feltételem van!-emelte mutatóujját a levegőbe
-Mégpedig?-szóltam felvont szemöldökkel
-Ne bántsd meg!
-Ez csak természetes!-engedett el és odament Scotthoz-Kössz, Scott!-emelte kezét
-Nincs mit.-fogadta el, majd kezetráztak
-Nem tudod mikor mehetek haza?-néztem fivéremre
-De, tudom.
-És mikor?-örültem meg
-Holnap már otthon is leszel! Viszont egy hetet otthon kell lenned!
-Rendben, köszi.-néztem rá, ő pedig csak mosolygott
-Nézd, Tiff. Van kedved holnap elmenni valahova?-figyelt kutya szemekkel Harry. Elolvadok, olyan cuki
-Persze, hogy van. A gipszemre kell vigyáznom persze.
-Tudom, de majd megoldjuk valahogy-mosolygott
-Scott, akkor elmegyek holnap Harryvel-emeltem rá a fejem
-Nyugodtan. Milyen nap is van ma?
-Am...kedd-szólalt meg Amber
-Kössz. Legalább holnap még csak szerda és nem lesznek otthon a szüleink
-Jó napot!-jött be a szobába az előbbi ápolónő-Kérlek menjetek ki, mert meg kell vizsgálnunk Tiffanyt.
-Rendben. Gyertek!-terelte ki Scott a többieket és magát
-Tiffany, hogy érzed magad?
-Fájnak a sebek, de nagyon boldog vagyok
-Örülök neki. Nem tudom, hogy mondták-e, de holnap már hazamehetsz, de egy hétig nem mehetsz még iskolába.
-Rendben, tudom.
Ezután elvégeztek pár rutinvizsgálatot. Kicserélték friss kötésekre a régieket.
-Elnézést, ideadná a telefonom?-kértem meg az ápolót
-Persze. Hol van?
-A kis asztalon.
-Tessék-nyújtotta nekem a telefonom
-Köszönöm
-Most pedig pihenj. Nem hívok be senkit
-Rendben. Köszönöm!
Majd kiment. A telefonomon feloldottam a zárat. Basszus...a wifi nem lett kikapcsolva. Ja igen...mert be volt kapcsolva mikor leestem a lépcsőn. A kijelzőm sarkában megjelent a kis körfej, ami az üzenetet jelzi. Amber feje.
-Fent vagy?-írt rám
-Aha
-Mit mondott az orvos?
-Semmi érdekeset. Figyu, én alszok. Fáradt vagyok.
-Okés Tiff. Jó...délutánt?! 😂😂
-Kössz. 😉
Igazából nem vagyok fáradt, de kíváncsi vagyok írt-e a titokzatosság. Megláttam, hogy új üzenet. Tőle.
-Szia. Tudom mi történt veled
-Honnan?
-Én melleted vagyok jóban, rosszban
-Örülök neki. Nézd...én...nekem van barátom, ha hívhatom pasimnak
-Tudom
-Tényleg?
-Aha. Gratulálok
-Kössz
-Te is szereted őt?
-Azt hiszem igen. Mikor a közelemben van érzem a bizsergést a gyomromban. És mikor megölelt majdnem elájultam. Az illata...hmm... Mikor kezetráztunk, akkor a kezemben szétáradt a bizsergés
-Az jó! Sok boldogságooot!
-Köszi! Figyu...most mennék aludni. Nem baj?
-Dehogy. Aludt ki magad. Álmodj a hercegeddel
-Szia
-Szia
Kikapcsoltam a wifit, kiléptem, letettem a telefonom a kis asztalra, visszafeküdtem majd elnyomott az álom.

Sziasztok! Remélem tetszett nektek ez a rész! Ha igen a dolgotok ugyan az! Köszi! Puszi! 😘😘