Kicsit kómásan keltem ki az ágyból. A nap pont besütött a szobám ablakán.
Hamar előszedtem valami egyszerű rucit, és már mentem is le reggelizni.
- Szia anyu.- köszöntem álmosan.
- Szia, gofri a reggeli.- Oké.- mondtam.
- Szia, már szaladok is a munkába.* Azt kell tudni, hogy anyu mindig süt a munkába. Mert egy irodában dolgozik és ha késik, hirtelen annyi dolga lesz, hogy nem győzi csinálni.*
Miután befejeztem a reggelit bepakoltam az uzsid és kimentem az ajtón. Thomas már várt rám.
- Hello!- köszönt, és adott egy puszit.
- Szia, hogy aludtál?
- Kösz jól!- mondtam boldogan.
- Akkor indulás a suliba!- mondta Thomas.
- Jaj nincs kedvem menni.- szomorkodtam.
- Elhiszem, nekem sincs inkább tölteném veled az egész napomat.- beszélt őszintén.
- Elhiszem.Olyan hamar oda értünk a suliba, lai már az osztályban várt minket.
- Végre, hogy, megjöttek!- szaladt Lia hozzánk.
- Még van öt perc csengetésig. - mondta Thomas.
- Ja, de akkor is.- szólt Lia.Előkészültem órára és már jött is az őszi: Mrs Helen.
- Sziasztok gyerekek!- köszönt az oszf.
- Jó napot oszi!- köszöntünk egyszerre.
- Volt valami probléma a héten??- kérdezte kíváncsian.
- Nem semmi!- válaszolta Sam ( egy osztalytarsunk).- Annak örülök!!!!!
Ezután egy kis csend keletkezett. De utánna megszólalt az oszf.
- Akkor igaz mindenki jön szombaton az esküvőre?- kérdezte kíváncsian.
- Igen.- mondtuk egyszerre.
- A párok, hogy alakultak?- kíváncsiskodott.
- Hát: én - Sam