Otaku Problémák

1 || Kötelességek

Négy napja kitettem az első részt. Páran el is olvasták. Most kéne jönni a folytatásnak, igaz?

Nos tegnap rájöttem, hogy rohadtul nincs ehhez se kedvem, se ötletem. Aztán pedig eszembe jutott, hogy abból is tudok részt írni, hogy nincs kedvem részt írni.

Szerintem az előző gondolat menetből rájöttetek, hogy az IQm nagyjából egyenlő egy doboz instant rámenével. Na mindegy, azért folytatom.

Ismerős az érzés, amikor nyáron leülsz az íróasztalhoz, és nem tudsz mit kezdeni magaddal? Legszívesebben már mennél is vissza a suliba, vagy házit írnál?

Nekem sem. De itt nem csak a sulival van a baj.. Megint csak tippelni tudok, de szerintem rátok is állandóan kiszabnak a szüleitek valami házimunkát, vagy egyszerűen bekiabálnak az ajtótokon, hogy rakjatok már rendet.

Egyébként is, az utóbbi kész rejtély. Hogy koszolódik össze a szobám, mikor egész nap egyhelyben ülök egy laptoppal?

Na de ne térjünk el a tárgytól. Otakuk. Ugyebár nem arról vagyunk híresek, hogy olyan baromi szorgalmasak lennénk. Én például egyenesen utálok felállni a gép elől, csakhogy valami házimunkát, vagy bármilyen kötelességet végezzek. És szerintem ezzel sem vagyok egyedül.

Ha az iskolába vágyakozós érzés nem volt ismerős, -ebben pedig nagy összegben fogadni mernék- akkor ez a jelenet biztosan az lesz.

Ülök csendesen a szobámban, animét nézek. Anyukám beront az ajtón, a szokásos szövegével. "Már megint a gép előtt ülsz? Csinálj már valamit! Ha ennyi időd van például simán kitakaríthatnád a mocskos szobádat" -aztán eltűnik. Nekem meg lelki erőm sincs fel állni onnan. Otaku probléma.

Na de hogy hogyan jön ide, hogy nincs kedvem írni? Hadd válaszoljam meg ezt a kérdést, melyet én intéztem magamhoz, ugyanis tök egyedül ülök a szobámban és nincsenek barátaim.

Én nem tudom, hogy írnak mások, de én általában szenvedek. Nem mindig, de legtöbbször igen. Például most azon ritka alkalmak egyike van, amikor nem.

"Hogy érted azt, hogy szenvedsz?" Köszönöm a kérdést, saját magam. Nos, szeretek írni, és természetesen azért írok, hogy elolvassa valaki, de van egy dolog, amit utálok benne.

Kiteszek egy részt, jön rá a sok 'Folytasd' komment, -aminek persze nagyon örülök- de aztán valamiért elmegy a kedvem. És ha kicsit is népszerűbb a sztorim -mint például a Bosszúm a sebekért- akkor előfordul, hogy valaki rám ír azzal, hogy mikor fogom végre kitenni az újat.

És innen válik számomra az írás egy kötelességgé, amihez nincs éppen kedvem, de ígyis úgyis meg kell csinálnom.

Persze félre ne értsétek, imádom az olvasóimat, és már annak is örülök ha egyátalán pár embert érdekel, mit csinálok. De kérlek hagyjatok azzal hogy mikor fogok részt kitenni, mert úgy nagy eséllyel elmegy tőle a kedvem.

Kösz, hogy eltűritek a hülyeségemet :D Kageyama Mirai távozik, és hamarosan jön az új rész is~!