GRIMM

3. fejezet

- Szia Mary! - a fűszerüzletes csaj - Akkor áll még a ma délután? - elhívott sütögetni. A tengerhez megyünk és szalonnát sütünk,meg minden. Állítólag pár haverja is jön.
- Szia! Igen! Épp hívni akartalak. Át kellene jönnöd hozzánk. Innen indulunk.
- Már úton vagyok!
- Akkor várunk!
Kinyomom. Már a buszon ülök. Egy nagyon rosszagú bácsika ül mellettem. Muszáj az ablak felé fordulnom, de még így is érzem.
Végre megérkezünk az én leszállóhelyemhez. Szinte futva szállok le a menedéket rejtő friss levegő felé. Maryék háza még elég messze van, de az egyik testvére asszem kijön elém. Csak nem tudom hogy néz ki és így elég nehéz lesz megtalálni.
Egy fiú lép hozzám. A haja barna és kuszán lóg mindenfelé. Egy ing van rajta amit megkoronáz egy kötött mellény. Mintha a nagyapám lenne csak fiatal izmos kiszerelésben. A szeme csodaszép barna. Van benne valami csillogás ami igazán meggyőző hatást kelt.
- Szia! - köszön rám - Te vagy Sophie?
- Igen! Te pedig biztosan George! Mary mondta,hogy jössz.
Rámmosolyog. Milyen kedves a mosolya... Mi van velem?
- Gyere! Itt parkolok nem messze.
Egy nagyon vagány terepjáróhoz vezet. Imádom a terepjárókat. Ha lesz egy kocsim én is ilyet szeretnék. Hatalmas a csomagtartója. Nem tudom elrejteni a vigyoromat. Amit észre is vesz.
- Tetszik?
- Igen! - mondom talán túl lelkesen.
- Képzeld! Az úton egyszerűen suhan! Olyan az aerodinamikája,hogy szinte falja a kilómétereket. Akarod vezetni?
- Ááá... Nem köszi! A végén még összetöröm aztán ki kell fizetnem... El sem tudom képzelni mennyibe kerülhet egy ilyen kocsi.
- Nos... Tíz éves korom óta spórolok rá.
Beszállunk. Az ülés olyan kényelmes mint egy fotel. Valamint olyan kellemes hűvösség fogad,hogy... erre nincsenek is szavak.
Az utat tényleg nagyon gyorsan megtettük. Egy kedves kis kétszintes ház előtt álltunk meg. A ház kék, fehér oszlopokkal az elején. Mary már az ajtóban áll.
- Hello! - köszönök rá. - Többiek?
- Bent vannak.
A ház nagyon kellemes. Mondjuk mindenhol órákba botlok,de attól még szép. A nappaliban csak két ember üldögél a kanapén. Kártyáznak.
- Diana! Nehogy megint segíts Jamesnek! Nyerésre állok!
Egy ismerős hang. Kelly!
- Sziasztok! - köszönök oda. Mind a ketten felém fordulnak. Kelly szeme elkerekedik a másik fiú az akit a kávézóban minden reggel láttam vele. James. Ahogy kiderült.
- Szia! - köszön James,majd visszatér a kártyához. Vörös pólót visel, ami kiemeli izmait. Kellyn egy bőrdzseki van meg egy kék póló.
- Szia. - nyögi ki végre.
- Mit játszotok?
- Ötlapos póker. - mondja James.
Elvigyorodok. Az egyetemen mindig azt játszottuk a kolesztársammal. Mindig nyerek. De most nincs kedvem beszállni. Visszamegyek a még mindig az ajtóban álló Maryhez aki épp leteszi a telefont.
- Várunk még valakit?
- Nem. Diana, Kelly testvére most hívott,hogy nem tud jönni. Szóval ennyien vagyunk.
- Diana nem jön? - lép hozzánk Kelly.
- Nem. Azt mondta valami dolga van Európában ami halaszthatatlan. - bemegy a nappaliba majd visszatér egy nagy csomaggal. - Akkor! Sophie! Már biztos ismered Kellyt ő pedig a bátyám James. James és én Kellyvel megyünk. Sophie és a cuccaink pedig Georgeal.
Mosolyogva megyek oda az említett személyhez,habár még mindig nem tudom Kelly mit keres itt. De mindegy is. Az a fontos,hogy jól érezzem magamat.
George segít bepakolni. A többiek már elindultak.
- Kelly nyomozó ugye?
- Igen.
- Honnan ismeritek?
- A szüleink nagyon jó barátok. Nick, Kelly apja az én keresztapám.

Az autópályán utazunk a tengerpart felé. A kilátás nem valami nagy szám. Körülbelül egy órányi út után megállunk, mert meglátjuk Maryéket. Kelly tankol. Én bemegyek venni egy csomag rágót. A sorok közt nézelődök mikor Kelly mellém lép.
- Nem tudtam,hogy te is itt leszel. - nagyon dühös leszek.
- Hidd el! Ez kölcsönös! - Otthagyom nem olyan fontos az a rágó.
Beülök a kocsiba, nyitva hagyom az ajtót és a lábaimat kilógatom a kerék mellé. George jön felém. Félreteszem a dühömet és rámosolygok. Nem szólal meg amikor mellém ér, csak nekidől az autó oldalának és nézi a testvéreit.
- Melyik egyetemre jársz? - kérdezi váratlanul.
- Honnan veszed,hogy egyetemista vagyok? Egyébként jogot tanulok. Szeptemberben kezdődik az utolsó évem. Te?
- Én orvosnak tanulok.
- Az nagyon jó! Mondjuk belőled kinéztem...
- Ezt hogy érted? - A fenébe is Sophie!!!
- Csak... Olyan vagy amilyennek egy orvostanhallgatót elképzelek. Biztosan mindenből ötös vagy, meg minden...
- Tehát strébernek tartasz akinek nincsenek nagyon barátai mert mindene a tanulás? - bólintok - Ez nem is áll messze az igazságtól.
Elnevetem magamat.
Kelly dudál kettőt mire összerezzenünk. A sofőrülésben olyan izzó tekintettel néz George ra, hogy félek mindjárt felgyullad.
- Induljunk. - mondom ki a nyilvánvalót.