A vérfarkas utódja

1. rész-Boldog szülinapot!

-Felkészültél?-kérdezte Niel.

-Azt hiszem igen, bár már tavaly is túl nagy felhajtást csináltatok az egészből-nevettem kínosan.

-Ne félj nem lesz semmi baj-nyugtatott és kezével a hátamra támaszkodva benyomott a függönyön.

Mindenki a öreg műhelyemben állt, biciklik és motorok között. A családom előtt egy  kis asztal állt amin a szerszámos ládákat szoktam tárolni, most azonban egy hatalmas torta volt a közepén "Boldog szülinapot!" felirattal és két számgyertyával. Tizennyolcast formáltak. Az ismerős arcok mögött kiszúrtam az ajándékom is, letakarva egy piszkos lepedővel. Valószínűleg egy autó bújt meg a textil alatt alakjából ítélve. Mikor beléptem a helyiségbe mindenki elkezdett énekelni.

Mosolyogva néztem őket ahogy épp bohócot csinálnak magukból borzasztó hangjukkal. Mikor vége lett a dalnak Niel mindenkinek töltött pezsgőt a poharába és felszeletelte a tortát, amit nekem illet volna, de amikor szóvá akartam tenni csak leintett.

-És ez még nem minden öcsi. A legjobb még csak most jön-dörzsölte össze a tenyerét.

-Mutasd!-szóltam oda neki jelezve, hogy felkészültem a legrosszabra.

Megfogta a lepedőt és teljes erejéből lerántotta azt. Egy piros Ferrari emelkedet ki a lepedőtől keletlezett por felhőből. Személy szerint nem szerettem a puccos autókat ez mégis lenyűgözött. Az autó oldaláról visszaverődtek a nap sugarai, belsejében fekete bőr ülések voltak. Megszólalni sem tudtam a döbbenettől csak tátogtam ott mint egy partra vetett hal.

Egy pillanatra azt hittem hogy csak szivatnak mint mindig, de most mindenki mosolyogva fürkészte az arcomat és leste a reakciómat. Jack lefotózta boldogságom legkisebb jelét is nehogy ne tudjanak röhögni majd egy-két év múlva milyen bénán lepődtem meg. De most ahelyett hogy kitértem volna a kamera elől, ahogy általában szoktam, inkább csak széles vigyorral álltam elé.

-Ez nem lehet az enyém...-dadogtam még mindig a döbbenettől kábultan-kitettél magadért Niel.

-Tudtam, hogy tetszeni fog-röhögött-gyere ide-tárta szét a karját és megölelt.

-Na jó, én nem nézem végig ezt az ömlengés. Mentem-állt fel George bácsikám-oszoljatok fiatalok, tűnés a házamból.

Ez már csak az én családom, ha megejtünk egy ölelést vagy történik valami boldog, George bácsikám mindenkit elküld a dolgára. Mi ugyanis nem a boldogságról és az örömről voltunk híresek. Az egyszerű emberek számára ijesztőek voltunk még ha nem is tudták mik vagyunk valójában. Bárki aki megtudta azt másnap reggelre a házunkhoz közeli árokban találták meg, holtan. Mindenki hozzánk kötötte az incidenseket, de senkinek nem volt mersze nyilvánosan bevallani. Még a rendőrök is jó messzire elkerültek minket. Nem is hibáztatom érte  őket, jól tették. Be kell vallanom a családom egyes tagjai néha nagyon erőszakosak és durvák tudtak lenni az emberekkel.

-Bruce, figyelj!-állított meg Jack, az egyik unokatestvérem-ma elmegyünk a közeli kaszinóba ünnepelni. A szülinapod...és hát úgy illene, hogy ott legyél mivel te vagy a szülinapos. Tudod.

-Tudod Jack még mimdig borzasztóan hívsz meg a programjaitokra. Talán nem ártana gyakorolnod. Nielnek, pedig üzenem, hogy legközelebb ő hívjon meg ne pedig valaki mást küldjön. Főleg, hogyha az az ember borzasztóan csinálja-vállon veregettem Jacket és tovább mentem a úticélom felé.

Nem szerettem ha  egy fontos találkozómról késtem el valamelyik balek miatt.

-Akkor ez most egy nem?-kiálltot utánnam szegény fiú, de én válaszra sem méltattam.