Te leszel a következő! - /Befejezett/

#2

Fémes csikorgás harsant, a kocsi megrázkódott. Olyan hirtelen történt, hogy még pislogni sem volt időm.

– Minden oké? – kérdezte apa.

A szívem bár hevesen kalapált, de bólintottam.

– Mi volt ez?

Mindketten hátranéztünk a hang irányába.

– Csak ez hiányzott! – brummogta apa, és kievickélt a kocsiból.

Egy olajzöld, világot látott Volkswagen Golf Country eleje legalább négy centire furakodott a Chargerünk lökhárítójába. Amikor apu meglátta a kárt, lekapta a fejéről a baseballsapkát és megdörzsölte a tarkóját. Az orrcimpái kitágultak, az állán egy izom rángatózott.

Meg akartam nyugtatni, de nem tudtam mit mondani. Egy méretes horpadás ékeskedett a kocsi hátulján és megsérült a fényezés is, pedig apám nagyon vigyázott a műgyűjtő vásáron beszerzett gépre.

Csak azután figyeltünk fel, ki vezette a másik autót, amikor a sofőr kiszállt és az utastérben dübörgő zene beleszántott a dobhártyánkba. A fiatal srác a tikkasztó idő ellenére fekete ruhákat viselt tornacipővel, a pólóján a SHIT HAPPENS felirat virított.

A srác lekapta napszemüvegét, és a farzsebébe rejtette. Egy pillanatra megállt, kinyújtóztatta tagjait, melyeket eddig a Golfba passzírozott. Nem számítottam rá, hogy olyan alakba botlok, aki ennyire eltér a kisvárosi slepptől. A verdája bizonyította, hogy délen is számít valamit a jó ízlés.

– Jól vannak? – A srác hangja rezonált, mintha megpengettek volna egy basszusgitárt. Ő is láthatta, hogy a figyelmetlensége miatt apám kénytelen mélyen a zsebébe nyúlni, de nem törte magát, hogy bocsánatot kérjen.

– Hogyne, csak hát a Charger – mondta kásás hangon még mindig sokkhatás alatt.

A srác megvakarta a fejét.

– Olyan hirtelen tűnt fel a kocsi a kanyarban. Nem sokan járnak errefelé. Ami azt illeti, egy madár se – nevetett fel, de amikor egyikünk sem volt vevő a viccre, a mosolya lelohadt. – Fékeztem, ahogy csak tudtam – tette hozzá látva arcunkon a bosszúságot.

Úgy tűnt, apám nem szívesen ugrana össze senkivel az új lakhelyünkön. Ettől függetlenül nem tartottam fair dolognak, hogy a szépfiú nem ajánlotta fel a kár megfizetését.

Az úton egy vészvillogókkal felszerelt régi Caprice jelent meg, egy hamisítatlan seriff kocsi, mintha a gondolataimból húztam volna elő. Gaztevőnk visszafojtott szitkozódások közepette belerúgott a Volkswagen kerekébe.

A seriff leállította a szolgálati autót, megigazgatta az övén lógó pisztolytáskát, és közelebb andalgott hozzánk. A karjai lobogtak, mint egy rongybabának, a járása arról árulkodott, hogy nemrég burkolt be egy tartalmas ebédet, amit igazolt a ruhájából áradó jambalaya szaga.