Szerelmes...A Kutyámba?

Egy kutya isten?!

Vissza emlékezés: 1 hónappal a történtek előtt:

-Anya! Apa! Annyira boldog vagyok! Köszönöm nektek! Álmomban sem gondoltam volna hogy vesztek nekem egy házat!-kiabáltam őrülten a kocsiban miközben belegondoltam milyen jó is lesz magam élni! Csak magam! Végre szabadság!

-Hát igen kislányom! Sokat költözgetünk a munka miatt ezért gondoltuk miért is ne? Legalább így javul az átlagod!

-Ja ja...persze! Na ott vagyunk már?

-Igen már itt is vagyunk!

-Tényleg!? De anya? Hisz ez egy erdő?

-Várd csak ki a végét!-kuncogta el magát apa anyával ahogy én értetlenkedve meredtem rájuk.

Hamar meg is áltak a kocsival. Apa kinyitotta nekem az ajtót, kivette a csomagjaimat majd rögtön vissza is szállt a kormányhoz.

-Na de apa? Hol a ház?

-Drágám! Ott a te házad!-mutott vigyorogva a hegy tetején lévő ütött kopot kis szentélyre mi már szinte lakhatatlanul nézett ki.

-Tessék!? De hisz ez...!

-Viszlát szívem! 2 év múlva találkozunk!-kiabálták egyszerre anyával miközben örömteli mosollyal el is húzták a csíkot.

-Mi van!!??-kiabáltam utánnak. Csak nem gondoltak hogy egy ilyen putriban fogok élni!? Ne már...

Egy ideig egy sziklán ülve néztem magam elé. Most ez tényleg igaz? Ezek itt hagytak magam az erdőben hogy egy ilyen nagy templomban éljek ami úgy néz ki mintha a kutya köpte volna ki...
Pedig én egy nagy luxus házat képzeltem. És erre itt van ez. Na de mivel nem tudok máshol megszállni, ezért ma ott éjszakázom. Holnap meg csak kitalálok valamit.

Szerencsére a hegy lábánál van egy lépcső mi egyenesen ahhoz a templomhoz vezet. Csak hát...
Már abba is belemelegszem ahogy végig nézem a fokokat! Hogy fogok én ezen végig menni?! Cajj de akkorsem aludhatok a csillagos ég alatt.

Egy nagy lélegzetvétellel, erőt kapva magamon, rá léptem az első lépcsőfokra. És mentem...és mentem..és mentem..és mentem...és mikor már végre felértem, ott helyben estem össze a fáradtságtól. Ok hogy ilyen lepukkant ez a templom de hogy még azt is rám sózák hogy minden nap ilyenen menjek fel? Azt már nem. Valamit ki kell találjak. Mindegy éppen mára csak még megfelel ez.

Komótosam felálltam a földről s egyett sóhajtva beléptem a szentélybe. Igaz hogy nagyon elnyűtt az építmény de ettől függetlenül roppant felemelő érzés volt egy szentélyben járkálni. Nem nagyon voltam még erdőben, nem hogy még egy szentélyben...

-Vaúú!-ekkor hátam mögött meghalottam egy hangos, mégis aranyos kutyaugatást. Hátrafordultam hogy megnézzem mégis mi ez. Egy kiskutya cuki pofija nézett velem szembe.
-Hát szia te kis édes! Mit keresel itt?-kérdeztem megsimizva, bazsalygó arccal amitől jobban kezte csóválni farkát.

Ezután egyett gondolva el is futott mellőlem.
-Várj! Hova mész?-kiabáltam utánna, s mivel nagyon furdalt a kiváncsiság hogy mégis mitt kereshet egy kutya az erdő kellős közepén utánna mentem, hátha megtudakolhatok így valamit.

Egyenesen, befelé sétáltam a kutyus irányába viszont ahogy egy percre félre néztem, rögtön eltünt...De mégis hová ilyen gyorsan?!
Csak így faképnél hagyott! Hát szép én mondom! Most megint csak magamra vagyok utalva. Mindegy az lesz a legjobb ha igyekszem mert már esteledik.

Hamar belébtem a kis ajtón, majd rögtön egy folyósóhoz jutottam. A folyósó végén az egyik szobaból furcsa fény áradt. Mintha fel lenne kapcsolva a villany. De miért van felkapcsolva ha ez már hivatalosan is az én házam?! Valaki bent van!? Ch..viszont én nem vagyok az a félős fajta. Egy kézzél leütöm ha betörő az.

Óvatosam kinyitottam az ajtót. Azonban a látvány nem az volt amire  számítottam. A szoba közepén egy kis asztal helyezkedett el, mellette két kicsi kutya szobor. Az asztalnál egy fucsa fazon üldögélt. Kék kimonót viselt mit szép lila virág minták díszitettek. Igazán lazán horta a kimonót, ezért észre lehetett venni a kidolgozott testét. Fényes, hosszú és ezüst haja leomlott az asztalra. Csillogó arany szemekkel mosolygott rám, éppen egy kiserut szívva. Feje tetején pedig két...Két kutya fül?! Mégis ki a szent ég ez?!

-Ki..Ki vagy te?-kérdeztem hirtelen hátra esve ahogy megpillantottam a kutya füleit.

-Én is ezt kérdezhetném.-válaszolt tovább mosolyogva, majd kezével megtamasztotta fejét az asztalon.

-É..én ennek a szentélynek vagyok a tulajdonosa.

-Hm...Szóval a tulajdonosa mi?-vigyorodott el.

-És..és te? Mit keressel itt nálam?

-Jólvan nyugodj meg! Most szépen elmagyarázok neked valamit.-kezte el mondandóját egy sóhajjal s folytatta is tovább.-Találkoztál az előbb egy kutyával nem igaz?

-Igen de, mégis honnan tudod ezt?

-Onnan hogy az a kutya én voltam.

-Tessék?! Még is hogy lehettél te?-hökkentem meg kijelentése hallatán.

-Mint minden szentélynek, ennek is van egy istene. Mégpedig én. Egy kutya isten.

-Egy kutya isten?!

-Pontosan! Mint látthatod ez a szentély nagyon lepukkant hiszen nincsen papnője. Eddig egy ilyen koszos helyen kellett éljek. De mostmár megérkeztél te! Így lehet a szentélyemnek egy papnője!-monta örömteli mosollyal.

-Na várjunk egy percet! Csak nem gondolod hogy itt fogok élni és papnőként takarítgatni neked. Álmaidban! Keress magadnak másik papnőt! Én mentem innen!-förmedtem rá s rögtön hátat fordítottam neki indulasra készen.

-Szóval kint akarsz aludni az erdőben. Vagy talán van pénzed szállásra?-kérdezte igencsak gonosz hangnemben amitől nagyon kirázott a hideg. Főleg mivel a zsebem kongott az ürességtől. Anyuék elfelejtetek előlegedt adni addig míg minden hónapban nem küldenek nekem pénzt. Csak egyetlen esély járt a fejemben..mégpedig ez a szentély ahol meghúzhatom magam.

-Tudod, ha beleegyezel abba hogy papnő legyél, nem kell kitakarítanod azonnal az egész templomot. Eme szentély semmit nem ér egy papnő nélkül. A beleegyezésed örömére a szentély rögtön megtisztul magától. Utánna persze papnői feladatok tanulásával és velem kell leélned itt az életedet.-jelentette ki utolsó szavait komolyan.

Szóval az hogy itt lakhatnék annyi feltételel bír hogy papnős dolgokat kéne tanulnom? Nem hiszem hogy olyan nehéz lenne. A suli sokkal rosszabb. A másik feltétel pedig az hogy együtt éljek vele...egy férfival. Vagyis ha úgy nézzük inkább kutya mint férfi. Ha belemegyek az ajánlatba akkor garantált a tető fölöttem. Ha nem az is lehet hogy az utcára kerülök..azt pedig semmiképp nem szeretném...

-Na mi lesz? Beleegyezel?-kérdezte csillogó szemekkel.

-Rendben van, benne vagyok! Leszek ennek a szentélynek a papnője!- válaszoltam határozottan.

-Hát akkor! Pecsételjük ezt meg!-súgta miközben elém nyújtotta kezét hogy kezetrázhassak vele. Én is így cselekedtem s kezeink érinkezésével, váratlan dolog történt.

Körülödtem minden megtisztult. A padlóban még a tükörképem is megcsillant. A szemetek a helyükre kerültek. A lepukkant tárgyak immár újdonnan ragyogtak. A sivár és sötét helyek megvilágosodtak.

Nem hittem a szememnek. Tényleg létezik varázslat! Tényleg léteznek szentély istenek...és mostmár eggyel le kell éljem az életemet...