A Költözés (Marcus And Martinus ff.)

07. Újra otthon

                                                                             ~Noah szemszöge~

"-Mehet..."

Ahogy kimondtam a kulcsszót, hallottam, hogy betörnek a házba, majd lövöldöznek és kiabálnak. Gyorsan odafutottam Mayához és átöleltem. 

-Mi történt? - kérdezte félelemmel a szemében. 

-Nyugalom, ezek csak a rendőrödk és a kommandósok. Feladtam magunkat, mert szeretlek és ezt nem bírtam volna tovább csinálni. A szüleid kint vannak egy golyóálló autóban- mondtam. 

- Rendben. Na, meg persze, majd elhiszem, hogy szeretsz. Ha szeretnél nem erőszakoltál volna meg többször is és nem ütöttél volna meg. Hogy lehetsz ilyen szörnyeteg? Ha? Hogy? És a vicc, hogy én tényleg szeretlek és igen, jól hallottad, még ezek után is képes vagyok szeretni egy ilyen görényt.-  kiabált zokogva. 

- Nézd én ... én tényleg szeretlek. Apám kényszerített azokra amiket veled tettem. Magamtól soha nem csináltam volna ilyet, de ezet nagyon jól tudod, mert nem egyszer mondtam már és hallottad is! - néztem rá bűnbánóan. 

- Tudom, de akkor is... ez nehéz és sok nekem. Azt hiszem szükségem van egy.... - kezdte, de nem tudta befejezni, mert berontott Magnus. 

- Gyertek gyorsan. Kint várnak minket a szüleid - itt Mayára nézett - te pedig jössze az őrsre - intézte hozzám utolsó szavait. 

- Rendben - vágtam rá, majd Maját felkapva az ölembe elindultam kifele. Szorosan ölelt karjaival, miközben zokogott. "Shhh, nem lesz semmi baj, itt vagyok. Szeretlek." - suttogtam a fülébe. Mikor odaértünk, a szülei azonnal kivették a kezemből a lányt, az apja meg nekemjött... majd behúzott egyet, mire én elvesztettem az egyensúlyom és elestem. Ezután elkezdett velem ordibálni. 

- Na, idefigyelj, te kis patkány! Ha még egyszer meglátlak a lányom közelében, saját kezűleg öllek meg!  - ordította. 

- Uram, nyugodjon le! Ha Noah nincs, akkor még most sem lenne itt a lánya. Neki köszönhetik, hogy most látják. És higgye el, ez a fiú olyan szinten szereti a lányukat, hogy képes börtönbe menni miatta. - védett be a nagybátyám. De ezt szerencsére senki sem tudja. Nagy botrány lenne belőle, ha kitudódna...

- Apa! Igaza van a nyomozónak. Oké, hogy Ő rabolt el, de nem önszántából! Az apja kényszerítette mindenre. Minden veszekedésüket hallottam, amikor az apja ordibált vele, hogy bányson vagy erőszakoljon meg... - itt elcsuklott a hangja, majd folytatta -, de Noah mindig tiltakozott, viszont kamerákon keresztül figyelt minket. Ha Noah nem, akkor ő bántott és sokkal durvábban. Ellenkeztem az elején, de aztán rájöttem, hogy ha hagyon, fele annyira fáj. És ez még semmi. Volt itt orosz maffia és arab sejkek is. - állt ki mellettem félig Maya. 

A szülei és Magnus tágra nyílt szemekkel figyelték a lányt, aki azok után is képes szeretni, hogy bántalmaztam... - Ohh, persze! Ez egy utolsó senki! Bántott, Maya, bántott! Fogd már fel! Annyira naiv vagy! - ordibált az apja, Leonhard a lányával. 

Maya megszeppenve nézett rá, amjd Ő is kiabált, csak zokova.

                                                                    ~Maya szemszöge~

Amikor apa nem értette meg, hogy leszarom, mit tett Noah, mert szeretem, akkor elpattant nálam valami. Sírva üvöltöttem vele. 

- Lehet, hogy naiv vagyok, de értsd már meg, hogy kurvára leszarom, miket csinált velem, mert kibaszottul szeretem, mindezek ellenére! És Ő is szeret, tudom! Én csak boldog akarok lenni... VELE!!! Nem érdekel a véleményed! - keltem ki magamból teljesen. 

Mindenki megrökönyödve figyelt, mikor a kis jelenetem után odafutottam Noahhoz, majd megcsókoltam... Persze miután elváltunk apa és anya ordítoztak velem, de leszartam ugyanis tanuvallomást kell tennem az őrsön és úgy döntött, hogy inkább Magnus nyomozóval és Noahval megyek oda. Remélem, nem csukják le Noaht! Azt nem élném túl! Azt hiszem, csak a családját jelentem fel. Amint végeztem a rendőrségen, keresnem kell egy pszichológust, mert azt nem fogom tudni egy ideig normálisan feldolgozni, hogy Noah apja erőszakkal vett el tőlem egy olyan dolgot, amit soha nem kapok vissza...

Uram ég! Tinus. Mit fogok neki mondani?! Tuti nem bocsát majd meg azért, mert Noahval járunk, vagy mi. Baszki! Nem akarom elveszíteni, mint legjobb fiú barátot. Muszáj vele beszélnem! Amint hazaértem, felkeresem. A húgom. Hol a húgom? 

- Noah. Hol a húgom? - kérdeztem meg, mikor már a kocsiban ültünk.

- A szüleiddel meg a Gunnarsen-ekkel jön az őrsre utánad. - sóhajtott Magnus nyomozó, mert Noah sajnos nem tudta. 

- Oh. Rendben... vagyis nem, de köszönöm az infót. Nem lehetne, hogy a Gunnarsen ikreket ne engedjék be a várónál tovább az őrsön? - húztam el a számat.

- De persze, lehetséges. - mosolyodott el a nyomozó.

- Nagyon köszönöm!

- Ugyan!- legyintett.

                                                                  ~Rendőrségen~

Amint beértünk az épületbe Tinusék, a Lilly meg a szüleim nekem rontottak, de én Lillyt magam után húzva mentem tovább. 

- Úristen Maya! - ugrott sírva a nyakamba. - Annyira hiányoztál és úgy aggódtam érted. - ölelt magához nagyon szorosan az ikrem, mikor beértünk a nyomozó irodájába. 

- Te is nekem! Szeretlek! - sírtam el magam a nap folyamán már vagy századszorra.

Mikor meglátta Noaht, átkapcsolt "gyilkos tigris" üzemmódba. Hát igen, kicsit nagyon mérges rá.

- Te kis féreg, hogy merted ezt tenni a tesókámnak, ha? Én verlek el saját kezemmel, ha meglátlak a közelében mégegyszer! - pofozta fel. Uhh, szegény Noah!

- Héé hugi! Ne bántsd! Gyere, elmesélünk mindent, csak ne verekedj! - fogtam le a kezeit.

Miután mindent elmeséltünk neki, nem szólt semmit, csak elkezdte püfölni Noaht. Ahjj!

- Liliiiii! - kiáltottam rá. - Fejezd be! Nem önszántából csinálta! 

- De .... ahjj, jó! - adta be a derekát, majd átölelte Noaht és valamit súgott a fülébe, amin elnevette magát az én "beteg" hercegem. 

Gyorsan elvittek minket (engem és Noaht) kihallgatásra. 4 nap múlva lesz a tárgyalás. Sajnos Noah ellen is indítanak eljárást, mert bűnösnek vallotta magát, de mivel én nem tanúskodtam ellene, csak az apja ellen, ezért, ha szerencsénk van, megússza 3-4 év felfüggesztettel.

Amikor kijöttünk a kihallgató termekből, kézenfogva folytattuk utunkat Noahval az előtérig, ahol Marcus, Martinus, Lilly meg a szüleim vártak rám/ránk. Amúgy most, hogy valószínűleg Noah szülei börtönbe kerülnek emiatt a keresztapjához és anyjához kerül, akik, mint kiderült, Magnus nyomozó és Noah anyukájának húga, Rita. 

MIkor Martinus meglátta a kezünket, szomorúsággal és dühvel kevert tekintettel meredt ránk.

- Látom, nagyon boldog vagy az ELRABLÓDDAL és BÁNTALMAZÓDDAL, Maya. - emelte ki e két szót. - Csalódtam benned! Bíztam abban, hogy legalább egy kicsit is hiányoztam neked, de ezek szerint felesleges volt a sok aggódás és keresés utánad. Többet ne keress, ne hívj és ne is számíts rám Maya Rebecca Schwarzkopf! - fröcsögte könnybe lábadt szemekkel Tinus, majd kiviharzott az épületből. Én sírva rogytam össze a földön.

- Ez nem lehet! Nem! Nekem szükségem van a támogatására, a barátságára! Az Istenért is szeretem, Ő a legjobb fiú barátom, bassza meg!- mérgelődtem zokogva. 

Senki nem mondott semmit, csak Noah kapott fel, majd elindultunk haza. 

Szerencsémre apa beletörődött, hogy szeretem Noaht, és megengendte, hogy ott aludjon nálunk. Noah letett az ágyra, átöltöztetett (fehérneműimet nem), betakart és befeküdt mellém. Én sajnos, vagy nem sajnos, álomba sírtam magam.