A fiúk beleszaltóztak a vízbe én meg csak simán belementem. A fiúk vigyáztak a kezemre úgy hogy nem is kértem. De talán túlságosan is. Kb. 9 lehetett mikor kimásztunk a medencéből engem kiraktak.
-Sütünk valamit?-kérdezte Imi
-Ahan csak öltözzünk át-mondta Bence
Átöltöztünk és eszünkbe jutott hogy nincs itthon semmi amit süthetnénk ezért beültünk Zozo kocsijába úgy hogy én Zozo mellett ültem, hátul ült Imi, Bence és Patrik, Tibi pedig rajtuk feküdt. Mikor bementünk a boltba páran furán néztek ránk. Mondjuk nem csodálom 4 fiú és egy törött kezű lány. Szép látvány lehettünk. Vettünk colát, energiaitalt, sört meg ilyeneket, rágcsát meg sütnivaló kaját. Miközbe mentünk haza elgondolkoztam az életemen. Szokásos életem volt. Nem igazán voltak barátaim, na jó szinte senkim sem volt a szüleimen és a kutyámon kívül(meg persze a rokonok). Mostmeg igaz hogy eltörtem a kezem de vannak barátaim akik szeretnek, vigyáznak rám és azt mondják szép vagyok. Mindig felvidítanak, és jól érzem magam. Nem mintha eddig vagdostam volna magam vagy ilyesmi. Gondolat menetem a fiúk zavarták meg.
-Hahó Luca itt vagy?
-Ja igen csak gondolkodtam. Menjünk
-Mennénk ha Tibi leszálna rólunk-mondta Imi
-Ajj haladok-mondta Tibi
Mellettük tényleg nem lehet unatkozni de ök a barátaim.
