Epilógus

300 15 5
                                    

Kedves naplóm!
Még élénken az emlékezetemben él a boldogság és az izgalom amikor megismertem őt..a várakozás hogy mikor láthatom őt újból..mikor érint majd meg,mikor issza majd újból a vérem,mit fogunk együtt majd csinálni? A közös tervek amiket vele képzeltem el..aztán a gyanú hogy még sem úgy történnek majd a dolgok mint ahogy elterveztem..utána a szomorúság,harag és a csalódottság érzése na és a félelem hogy egy nap örökre elveszítem..de amikor újból vele lehettem még arra a kis időre is amit együtt töltöttünk boldog voltam..ám nem sokáig..mert bekövetkezett az amitől tényleg féltem..egy nap többet valóban nem beszélt velem..de én ezt nem nézhettem tétlenül..előtört belőlem a cselekvés iránti vágy..hogy tennem kell érte valamit..meg kell tudnom mi történt vele..még ha nem is jutok el hozzá..akkor is tegyek érte mindennap valamit..ami közelebb hozza őt hozzám..és végül mégis csak megtalált engem...igaz fordítva történt mindez nem én találtam őt meg..de én akkor is egy rövid időre megnyugvást éreztem..bár tudtam hogy ez az állapot is..mint minden ez is csak ideiglenes volt..aztán jött a szomorú beismerés hogy én tényleg nem lehetek együtt egy vámpírral..akár mennyire is szerette volna ez az igazság..próbáltam ezért elutasítani és helyre tenni az érzéseimet..de nem sikerült..ismét nem volt elég erőm..és megbocsájtottam mert még mindig bennem volt a remény..de aztán ez is elmúlt..ismét egyedül maradtam..és most már nem érzek semmit csak ürességet. Elvesztettem valakit akit valaha a legfontosabb emberek közé tartozott de már nem érzek bánatot..olyat nem mint előtte. Elmúlt az a folytogató érzés a mellkasomban..nincs már várakozás hogy mikor beszélünk újra..nincs vágy hogy újból megtaláljam..mert végre tudom a sorson nem lehet változtatni. Azt nem lehet befolyásolni..nem lehet beleszólni ki minek születik valaki vámpírnak vagy halandónak? Nem lehet tenni semmit. Ezt csak el kell fogadni és hálásnak lenni a közös jól együtt töltött időért az emlékeket pedig el kell tenni a szívünkben és néha elővenni,visszaemlékezni mint egy fotóalbumban a képekre..és remélni hogy újból visszatér a boldogság majd mindkettőnknek anélkül hogy együtt lennénk.
Ayato kívánom hogy boldog légy!

Vége

Diabolik lovers: Egy vámpír szíve Where stories live. Discover now