Másnap a fejembe vettem hogy felfedezem a kastély minden szegletét. Egy részt azért mert szerettem volna megtudni hogy ki melyik szobában lakik,másrészt a vámpírokról szóló könyvbe se árt egy két jegyzet a kastély zeg-zugairól.
Így hát a fényképezőgépemmel és a jegyzeteimmel felszerelkezve elindultam. Elsőként a kertbe mentem. Hihetetlen hogy ezek a fenevadak a kertészkedéshez is értenek..kuncogtam magamban. A gyönyörű vörös szírmú rózsákról és a zöld tüskékről viszont egyből eszembe jutott valaki..igyekeztem gyorsan elhesegetni a gondolataimat,ezért a fényképezőgépemért nyúltam azzal a céllal hogy készítsek néhány képet a pompás növényekről. Abban a pillanatban viszont előjött belőlem a macska ösztönöm és éreztem hogy nem vagyok egyedül..de mielőtt megfordulhattam volna éreztem hogy egy hideg kéz simul a cicafarkincámra.
-Nem mondom te is fura szerzet vagy..nem is csodálkozom hogy te tanulmányozol minket vámpírokat!-kuncogta egy ismerős hang a cicafülembe.
-Kérlek ereszd el a farkincám..nagyon érzékeny!-magyaráztam miközben eléggé el voltam pirulva.
-Rendben..talán elengedem ha adsz a véredből..-suttogta Ayato egy kicsit közelebb hajolva.
-Na jó..elég volt megígértétek hogy nem isztok a véremből!-dühösen arébb löktem a vörös hajú vámpírt.
-Milyen harcias macskalány vagy te! Pedig meg kell szoknod a társaságom,hiszen engem kell majd tanulmányoznod..nem,de?-hajolt egyre közelebb hozzám vigyorogva.
-Igen ez igaz..de remélem nem leszel mindig ilyen szörnyeteg! Csak azért vagyok itt mert ígéretet tettem apukámnak!-kiálltottam egyenesen a szemébe.
-Ugyan,ugyan..hiszen még nem is ismersz engem..ki tudja talán nekem is vannak érzelmeim..lehet valaha én is úgy szerettem a szüleimet mint te..-pillantott félre Ayato kissé szomorúan.
-Csak nem rossz volt a gyerekkorod?-éreztem hogy valamit nem szeretne elmondani,de mielőtt megkérdezhetem volna el is tűnt. De se baj legalább előrébb jutottam a megfigyelésekben. A vérszívóknak fontos a család és néha érzelmesek is tudnak lenni.
Gondolataimba merülve sétáltam tovább..
Ayato szemszöge:
Végre négyszemközt is találkozhattam azzal az édes cicalánnyal aki tanulmányoozni fog engem és a testvéreimet. Meg kell hagynom igazán édes teremtés a puha cicafülei és cicafarkincája még vonzóbbá teszi..de persze az ajakairól se szabad meg feledkezni ami úgy csillogott akár az érett piros alma..mindig is szerettem a cicákat de ezt igyekeztem titkolni a testvéreim előtt nehogy túl érzelmesnek tűnjek..legszívesebben ott helyben fel faltam volna..de tudom hogy ezt nem tehetem meg.
