Egy hónappal később az után a bizonyos éjszaka után most egyedül ülök a szobámban.
A könyv sikeresen elkészült sokan elolvasták. Édesapám büszke rám..de persze ő nem tud semmiről..és soha nem is fogja megtudni hogy beleszerettem egy vámpírba..
Az ablakhoz sétálok hosszasan kibámulok rajta és a szemeibe könnyek gyűlnek,előre tudtam hogy ez lesz..tudtam hogy minden szó amit Ayato kimondott hazugság volt..az hogy szeret..hogy örökké velem lesz..
Egy vámpír nem tud szeretni még ha nagyon megpróbál akkor sem..nem is tudom miért voltam vele..miért szántam rá olyan sok időt az életemből? De most már mindegy jobb is így talán..újra egyedül vagyok..ez a sorsom..mindig is ez volt és ez is lesz.
De talán egyszer majd új életet kezdhetek..lehetek vidám cicalány hiszen mindenki azt mondja szép vagyok..biztos találok majd egy hozzámillő jóképű cicafiút..
Igen ezt kell tennem élveznek kell az életem az csinálok majd amit akarok és akivel akarok! De valahogy mégsem megy..állandóan ő jár a fejemben..nem tudom mit csináljak..lefekszem az ágya rá és újra sírni kezdek.
Tudom őt már soha többé nem látom..de nem tudom elfelejteni bár csak kimenni az emlékezetemből..lehúnyom a szemeim,de szinte már előre tudom hogy újból róla fogok álmodni..a vámpírról kinek nincsen szíve..a vámpíról aki elhitette velem hogy szeret..és elvárta hogy viszont szeressem..majd eltűnt..a vámpírról akit életem végig szeretni fogok,és akivel soha nem lehetek majd együtt..
Sziasztok!
Sajnálom hogy ilyen szomorú vége lett,de sajnos nem minden történet végződik szépen..😿
De azért köszönöm hogy elolvastátok és remélem tetszett nektek a kis történetem. 😸
