taehyung éppen a szokásos teendőit végezte: takarított, méghozzá a párja, yoongi után. Az említett fiú hajnalban ismét részegen ért haza, összetört pár vázát, kiborított egy tányér salátát, majd felvonult a szobájába. olyan volt, mint egy durcás kisgyerek - gondolta tae. gondolataiba merülve szedegette tovább az edénydarabkákat a földről, mikor erőtlen nevetgélést hallott egy emeleti szobából. a kisseprűvel a kezében indult el felfelé a lépcsőn. pár lépés után megállt a különféle matricákkal és képekkel tarkított ajtó előtt. benyitott a közös hálószobájukba, és majdnem rálépett yoongira, aki a küszöbbel párhuzamosan feküdt a koszos padlószőnyegen.
- anyuci, nem akarok hidegvizes kendőt! - nyögte a pisztácia hajú. taehyungnak már épp megesett volna a szíve rajta, mikor észrevette a kis tablettákat szétszórva a földön. olvasott mád a drogokról és hatásaikról, felismerte az lsd egy ritkább adagolási formáját.
- jahj, suga! - térdelt le a földre, és közelebb húzta magához. egyedül ő becézte így yoongit, mert állítása szerint a bőre olyan fehér, akár a cukor. mélyen a fiú sötét szemébe nézett, látta, hogy pupillái kitágultak. felültette a szerelmét, átölelte a derekánál, és a fejét a vállára támasztotta. eszébe sem ötlött, hogy talán orvost kéne hívnia.
egy kemény ütés ébresztette fel a taet az extázisból, szerelme a lehető legkevésbé sem gyengéden verte hasba a könyökével. a fiú összerezzent a hirtelen fájdalomtól, de nem volt túl sok ideje ezen elmélkedni, mert a félig földön fekvő barátunk ezúttal a - még az ajtón való belépéskor elejtett - kis seprűvel támadt rá. először vállba, majd arcba csapta, ezért inkább úgy döntött, továbbáll. feltápászkodott, leporolta a nadrágját, majd elindult. azaz, csak indult volna, ha Yyongi nem kapja el a bokáját, és rántja magához, aminek következtében taehyung orra közelebbi ismertségre tett szert a küszöbbel.
- egy élmény veled az élet - nevetett vérző orral. enyhe szédülés kíséretében kitántorgott az ajtón, majd megkereste a mosdót. önmagában a kereséssel még nem is lenne probléma, az ott kezdődik, hogy ez a saját háza. sebaj, a lényeg, hogy nagy nehezen megtalálta, majd bement, és megmosta az arcát.
- ha az elmém nem csal, ma még a kórházban fogunk kikötni - beszélt a tükörképéhez. - na megyek, összekaparom az én sugámat - kacsintott, tulajdonképpen saját magára. egy pár csepp erőt nyerve indult vissza, mintha kötelessége lenne neki vigyázni az idősebbre. nem volt ez mindig így, még tisztán emlékezett rá, mikor hősies párja szembe szállt a hajléktalanokkal, amikor meg akarták verni őket.
- gyere szerelmem, megyünk a sürgősségire! - kapta yoongit a vállára. az nem igazán ellenkezett, mindössze csapott néhányat taehyung lapockájára, de ennyiben hagyta a dolgot. a még mindig szédülő fiú letántorgott a lépcsőn, majd letette a cukorsrácot, és a derekát átkarolva kezdte támogatni. belelépett a legközelebb eső papucsba, majd kulcsát kézbe véve indult ki az ajtón, attól függetlenül, hogy pont egy kék, leopárdmintás darabot sikerült felkapnia. kisebb gondom is nagyobb ennél - gondolta, majd épp ment volna le, mikor eszébe jutott, hogy igazából nincs is jogosítványa, úgyhogy kénytelen lesz a sárga autós szolgáltatást igénybe venni. visszafordult a pénztárcájáért, de mikor felkapta az asztalról, sikeresen lelökte vele a telefonját a földre.
- ott marad - legyintett. levonszolta az élettársát a lépcsőn, majd bevillant az agyába, hogy ez bizony nem new york, és hogy nem fog tudni egy intéssel taxit szerezni. leültette yoongit a földre, olyan 'i don't give a shit' stílusban, és felrohant a mobiljáért. mintha egy komédiába csöppentünk volna - elmélkedett taehyung, miután az áhított tárggyal a kezében zárta be az ajtót. a most következő fordulatra azonban még ezek után sem volt felkészülve, ugyanis suga nem volt sehol. a barna hajú fiú sikítva káromkodta el magát (borzasztóan elege volt már az egészből), mire ismét eleredt az orra vére. lerohant a lépcsőn, és körbeforgatta a fejét. hamar megtalálta, amit keresett, ugyanis a pisztácia hajú fiú éppen négykézláb keresett menedéket a tuják alatt. a kissé ideges tae nemes egyszerűséggel megfogta az illető lábát, és rántott rajta egyet. erre persze yoongi észvesztetten sikongatni kezdett, akár egy újszülött kismalac. a fiúból ismét előbújt a gondoskodó énje, így hát a hátára fordította a földön fekvőt, és megvizsgálta az arcát. lett pár horzsolás a szeme alatt, meg most már kicsit sáros, de nem vészes - állapította meg.
felkapta, ahogy a menyasszonyokat szokás, és kivonszolta az utcalámpák gyér fényébe. éppen hívni akarta végre valahára azt a nyavalyás taxit, mire az eddig szinte néma barátja megszólalt.
- mégis ki a f*szom vagy te? - húzta össze a tekintetét, mintha próbálkozna felismerni a barátját.
- én vagyok az, aki kihúz a sz*rból - válaszolt taehyung hasonló stílusban, csak hogy oldja a saját feszültségét.
- színes az arcod - emelte fel suga a mutatóujját. - v-nek foglak hívni, mert az egy jó név - motyogott tovább. tae, bocsánat, v megforgatta a szemeit, majd tárcsázta a telefonjába elmentett taxitársaság számát. folyamatosan magyarázott a készülékbe, eközben nem tudta nem észrevenni, hogy yoongi végig a száját figyelte. mikor befejezte a hívást, a másik újra megszólalt.
- figyelj, v. el kell mondanom valamit, v. én meleg vagyok, v - mondta drámai hangsúllyal, az előbb kitalált becenevet ismételgetve. - és nagyon jól nézel ki, v, és én most meg foglak csókolni. - jelentette ki, majd közel hajolt a fiúhoz, de éppen csak annyira, hogy az ajkaikat már a másik tapassza össze. idilli jelenetüket egy duda hangja szakította meg: megérkezett a taxijuk. taehyung kinyitotta az egyik hátsó ajtót, betessékelte az idősebbet, majd beugrott a mellette lévő ülésre.
- a hellway ügyeletére, legyen szíves - mondta, az orrába nyilalló erős fájdalomtól egy kicsit eltompulva.
- talán highway, nem? - javította ki a tudálékos taxisofőr. a fiú már el is felejtette, hogy valójában így hívják a kórházat, ahová fiatalabb korában sokszor járatták a pszichiátriára. nagyon utálta, akkor nevezte el így.
- elnézést, szóval a highway ügyeletre - javította ki magát, közben úgy grimaszolva, hogy a taxis ne lássa.
- mindjárt más. - mosolygott elégedetten az egyenruhás, majd bekapcsolta a taxiórát. még mintha mormolt volna volna egy "chh, b*zik" szerű káromkodást a foga alatt, de taet sokkal inkább a barátja, és a furcsa nyávogása foglalkoztatta.
- mit csinálsz? - fordult yoongi felé érdeklődő tekintettel.
- nyáunyau - hangzott a felettébb értelmes és kielégítő válasz.
- hogy mondod? - tette a kezét a füle mögé, mintha valami rajzfilm figura lenne.
- éppen cica vagyok. és a cicák nyávognak. nyáu - visított fel megint.
- értem - mondta taehyung diplomatikusan. - olyan, mintha egy villát húzogatnának egy tányér alján.
- mutass jobbat - öltötte ki rá suga a nyelvét.
- megérkeztünk! 3800 von lesz! - vágott közbe a söfőr, még mielőtt v-nek esélye lett volna "jobbat mutatni".
- mindjárt adom - kutakodott a fiatalabb a pénztárcájában. - tudja mit? vigye mind - nyomott a kezébe egy ötezrest. kiráncigálta a kómás tekintetű barátját az autóból, majd oldalt magához ölelve - így segítve őt a járásban - elindultak a kórház felé. semmi "köszönöm" vagy "nagyon kedves öntől" nem hangzott a taxis felől, de ezt egyikük sem furcsállta.
szerencsére a bejárathoz legalább nem lépcső vezet - gondolta tae, majd a lábával kinyitva az ajtót, végre-valahára bejutottak az épületbe. épp a recepció felé tartottak, amikor egy mellettük elsétáló nővér szeme megakadt rajtuk.
- jézusom! ne aggódjanak, mindjárt hívok egy orvost! - futott el riadt tekintettel. nem telt bele sok idő, a vörös hajú hölgy egy fehér köpenyes férfival az oldalán tért vissza.
- hát magukkal meg mi az isten csapása történt? - rökönyödött meg az orvos. tae csak nevetve megvakarta a tarkóját, majd vállat vont.
------------------------------------
ezt a kis valamit lgbtqHU novellaíró pályázatára készítettem, igyekeztem mindennek pontosan utánaolvasni, de korlátozott források álltak csak rendelkezésemre, remélem így is élvezhető :)
