IDEGEN | Havas Jon [Hungarian Translate]

KETTŐ

MÁSODIK FEJEZET | A VIHAR ELŐTTI CSEND

MAIA egy sóhajt elejtve lökte be a ház ajtaját, amit a vőlegényével osztott meg. Még mindig zavart volt az után az éjszaka után, mikor Caroline-nal ittak. Nem tudta elfelejteni a jóslatokat, amiket a látnok mondott neki.

Valamilyen úton-módon a szerencséje egyszerűen eltűnt. De Maia mélyen mégis tudta, hogy volt valami a jóslatok között. Nem akarta elhinni, hisz ez csak egy jövendölés volt egy utcai látnoktól.

Milliónyi jelentése lehetett és megannyi dolog, amit ő nem érthetett. A tenyérjóslás pedig nem is pontos tudomány, szóval miért emiatt aggódott a legjobban?

Egy gyors csókot lehelt Derek arcára, majd leült a konyhában található kisasztalhoz. Mielőtt köszönhetett volna, Derek megfordult, és közölte vele: – Ma nem itt vacsorázunk. A szüleimmel találkozunk.

Ezt meghallva Maia elfintorodott. Derek szülei nagyon kedvesek voltak, de mindig a személyes életükről kérdezték őket. Viszont nagyon hálás volt azért, hogy Dereknek még vannak szülei. Maia már régóta nem beszélt a sajátjaival.

- Mi az? – kérdezte Derek, miközben egy maréknyi krumpli szirmot tömött a szájába. – Nem kedveled a szüleimet?

Maia megrázta a fejét. – Ezt nem mondtam.

- Oh, gyerünk, Catelyn Stark – vigyorodott el Derek, majd egy ölelésbe vonta a lányt. – Tudom, hogy imádod a szüleimet.

Maia dühösen lehunyta a szemeit és eltolta magától a vőlegényét. – Ne hívj így! – mondta, majd beviharzott a szobájukba.

***

- Meglepetés!

Maia Derek szüleinek régies körasztalánál ült, miközben kinyitotta a nagy kártyát, amit a párnak ajándékoztak. Derek átölelte a menyasszonya vállát az egyik kezével, miközben azt figyelte, hogy mit tartalmaz a kártya. A szülei, Shelley és Michael, gyakorlatilag majd kibújtak a bőrükből, mikor már a desszertet tették le az asztalra.

- Oh – fújta ki a levegőt Maia. – Nahát.

Igazából szavakat sem talált. A szülők egy utat vásároltak nekik egy szállodába, az ágyba-reggelibe, ami Washington közepén található. Azt akarták, hogy megünnepeljék a közelgő esküvőjüket. Maia nem igazán kedvelte őket, de hálás volt nekik azért, hogy ezt tették értük.

- Úgy gondoltuk – szólalt meg izgatottan Shelley, miközben a férje felvágta a tortát. – Hogy kikapcsolódásnak jó lesz eltölteni egy majdnem-nászutat az esküvő előtt.

- Köszönjük, anya. – mondta Derek a jegyekre pillantva, amit Maia a kezeiben tartott.

- Komolyan – értett egyet vele Maia. – Nem köszönhetünk nektek eleget. Túl kedvesek vagytok.

Talán egy része hazugság volt, de a köszönet, ami a szőke hajú szájából elhangzott, nem is lehetett volna igazabb. Derek megragadta a kezét, és érezte, ahogy erősen megszorítja. Maia kínosan elnevette magát, idegennek érezte a közte és Derek között lévő feszültséget. De ez a gondolat gyorsan tovább állt.

- Akkot elmegyünk pár napra – mondta Derek, amint alaposan megvizsgálta a jegyeket. – Úgy látszik az összes sorozatot át kell tennem a gépre.

***

A hétvégén végre Maia és Derek elmehettek Washington-ba, a lány pedig teljesen izgatott volt. Szüksége volt már a kikapcsolódásra, de mégis türelmetlenül várta a nászutat is. Teljesen stresszes állapotba került az esküvő miatt, szóval erre a pihenésre mindenképpen szüksége volt. Nem érdekelte hol van, mindaddig, amíg Derekkel töltheti az idejét.

Az ágyba-reggeliben csak egy párült a tűzhely közelében. Amint beléptek az ajtón, a tulajdonos azonnal üdvözölte őket.

- Jó napot! Mrs. Travis vagyok. – mutatkozott be, miközben megrázta Derek és Maia kezét. – Örülök, hogy találkozhatunk, remélem, hogy a szálloda megfelelő lesz számukra.

- Nagyon boldogok vagyunk, hogy itt lehetünk. – mosolyodott el Derek, majd ő és a menyasszonya beleírták a nevüket a vendégkönyvbe.

Mrs. Travis döbbenten nézett a párra. – Ez csak egy építmény a semmi közepén, de azért jó hallani, hogy vannak emberek, akiket érdekel ez a hely. De pihentető a környezet.

A házigazda odahívott egy fiatal fiút, és mielőtt mondta volna, hogy vigye fel a pár táskáit, lehordta azért, mert állandóan a telefonján lóg. Maia és Derek követte a fiút fel a lépcsőn, ami minden egyes lépésnél nyikorgott. A ház nagyon réginek látszott, Derek oda is súgta Maia-nak, hogy valamikor az 1900-as években épülhetett.

Kinyitotta a szobájuk ajtaját, majd a fiú letette a szoba közepén található asztalra a táskákat, mielőtt kiment. Maia-nak nagyon megtetszett a régies dekoráció. A szobában elől volt az ágy, egy király matraccal, egy tűzhely hátul, ami előtt két fotel helyezkedett el. De a legjobb az egészben, hogy az erkélyről kilátás nyílt a gyönyörű, vidéki mezőre. Maia el se tudta hinni, hogy efféleképpen elkényeztethették.

Kisétált az erkélyre és megbabonázta az elé táruló látvány. Különböző színű és fajtájú növények és gazok bukkantak ki a magas fű alól, és Maia még észrevett egy futópályát is a távolban. A friss szél meglibbentette a hosszú, szőke haját, és élvezte a levegő tiszta illatát maga körül.

Felnézett az égre, és látta, hogy fekete felhők gyülekeznek a feje fölött. – Úgy látszik vihar közeleg. – sóhajtott. – Reménykedtem benne, hogy elmehetünk felfedezni a környéket.

- Még három napunk van rá – szólalt meg Derek. – És különben is pihenni jöttünk, Mai. – mondta, majd hosszú kezeit a lány Dereka köré fonta. – Ez azt jelenti, hogy van még több időnk kettesben.

Maia megfordult, majd elmosolyodott. – Hát, akkor... - értett egyet, mielőtt a vőlegénye ajkaira tapasztotta volna a sajátját. Kezei gyorsan Derek rövid hajába túrtak, amitől a férfi bátorságot kapott ahhoz, hogy felemelje a lányt és bevigye az erkélyről.

A második ok, amiért bent maradtak, mert a vihar megkezdődött.