IDEGEN | Havas Jon [Hungarian Translate]

NÉGY

NEGYEDIK FEJEZET | TALÁLKOZÁS A PARANCSNOKKAL

MAIA kezei azonnal a homlokára vándoroltak, ami mintha fel akart volna robbanni. Különös érzése támadt, mert még sosem ájult el ehhez hasonlóan. Elkezdett nyöszörögni, amint a feje egyre jobban lüktetni kezdett, és ez csak rosszabb lett, ahogy a másodpercek múltak. Az egyetlen jó dolog, amit észrevett, hogy már nem fázott annyira.

Amikor másodjára kinyitotta a szemét, tekintete találkozott két nyers tekintetű emberével. Maia kész volt sikoltani, de az alacsonyabb ember az ujjait az ajkához szorította.

Aztán a férfi a kicsivel nagyobb barátjára mutatott. – Látod mit tettél? Megijesztetted a hölgyet! – gúnyolódott rajta. – Menj és hozz még neki pár takarót, Sam.

Maia körülnézett a szobában és rájött, hogy valamiféle rönk házban lehet. Tucatnyi takaróba és bundába volt bugyolálva, nehézzé téve számára a felülést a rajta lévő gubóban. Még mindig ugyanazokban a ruhákban volt, csak egy kicsivel koszosabb és szakadtabb állapotban, csakúgy, mint az agya ebben a pillanatban. A térdei sebesek voltak és a vér rászáradt az ujjaira.

- Üdvözlöm, kisasszony – köszöntötte az alacsony ember a kezét nyújtva. – A nevem Ed Tollett.

Maia megrázta a kezét, miközben egyre jobban összezavarodott. – Maia Sanders.

- Sanders... - mormolta magának Ed. – Még soha életemben nem hallottam erről a házról.

A lány nagy szemeket meresztett Ed-re, mielőtt gondolkodóba esett. Először, mit viseltek ezek az emberek. Sosem látott még ilyen köpenyeket, kivéve a kollégiuma szerepjátékos csoportjában. Másodszor, hol volt? Annyit biztos tudott, hogy már nem Washington megyében volt. Tehát, hogyan ájulhatott el és kerülhetett ide?

Derek már biztosan aggódik érte.

Fém csengését hallotta kintről, ami kiszakította a gondolat menetéből, és Maia csak magát megcsavarva tudott kinézni az ablakon. Így kilátása nyúlt arra, ahogy két feketébe öltözött ember újra és újra egymásnak csapják a kardjaikat. Mindkettőnek volt pajzsa, ami masszív fából készülhetett, mert jól bírta az ütéseket.

Maia visszafordult, s nem hitt a szemeinek. – Ez nem lehet igaz – ki- és beszívta a levegőt.

Nem csak messze volt Washington-tól, mert nagyon úgy látszott, hogy egy másik évszázadba került.

Tekintetét megint Ed-re emelte. A neve – hol is hallotta már ezelőtt? Ed Tollett.

Ed Tollett valószínűleg a második legjobb karakter az Éjjeli Őrségben, idézte fel Derek szavait.

Ed Tollett. Éjjeli Őrség. Karakter.

Ez a pontos mása volt a Trónok Harcának.

Olyan volt, mintha keresztül ugrott volna az időn.

- Jól van, hölgyem? Eléggé sápadtnak tűnik. – Ed megválogatta a szavait, vigyázva nehogy megbántsa a lányt. – Nem sűrűn vannak nők a fal túloldalán, sajnálom, ha nem viselkedem úri emberhez méltóan. Szerencsésnek mondhatja magát, hogy beengedték.

Maia megrázta a fejét. Tényleg rossz passzban volt. – Ez nem lehet igaz. Hogy ragadhattam itt?

- Mi nem lehet igaz? – kérdezte Ed közelebb hajolva.

Mielőtt megállíthatta volna magát, Maia megragadta Ed gallérját. Tekintetében őrültség tükröződött, ahogy az alacsony ember barátja, Sam visszatért, kezében pokrócokkal. – Hoztam még – mondta.