IDEGEN | Havas Jon [Hungarian Translate]

KILENC

KILENCEDIK FEJEZET | EGYEDÜLLÉT

Maia sikoltása visszhangzott a Fekete Vár falai között.

Szegfű arca halálravált, ahogy nekidőlt a mellékhelyiség hideg falának. Jon mindkét lány számára privát helyiséget építtetett, hogy nyugodtan végezhessék a dolgukat. Szegfű meglepődött a barátnője kiáltásán. Remegve kopogott be a rothadó faajtón. - Maia - szólította meg. - Minden rendben?

A szőke megrázta a fejét. Mérges volt magára, amiért elfelejtette mi mindenen kell átmennie egy nőnek, főleg a menstruációt. - Vérzem, Szegfű.

A másik lány felvonta a szemöldökét. - Úgy érted, vérholdad van?

- Persze - válaszolta Maia, miközben az alsónemüjét nézte. Könnyen bolondot csinált magából, ahogy túl sokat ült a mellékhelyiségen.

- Mit szoktál vele csinálni? - kérdezte Szegfű.

- Úgy sem hinnéd el.

Szegfű lehajolt, hogy letépjen egy kis darabot a szoknyája aljából és az ajtó felett átnyújtotta Maiának. - Használd ezt. Pár óráig kitarthat.

Maia úgy tett, ahogy a barátnője mondta, miközben szörnyű fájdalmak kínozták. - És te mit szoktál vele csinálni?

- Semmit.

Maia majdnem elhányta magát.

• • •

Az éjszaka volt a nap fénypontja. Maia csak a sötétségen átvilágító csillagok alatt lehetett egyedül ezernyi férfi között. Képes lett volna egy kilóméterről kiszagolni a tesztoszteront.

Hobb fel akarta használni a maradék kukoricát, mielőtt mind megromlott, így ketten csináltak belőle levest az egész Őrség számára. Maia sosem szerette különösebben, mégis élvezte az ízét, ahogy egyedül evett az üres étkezőben aznap este.

Ser Robin és Paolo esete után már egy hét telt el. Szeretett volna úgy viselkedni, mintha egyáltalán nem zavarná, de igenis zavarta. El akarta hinni, hogy képes elbánni velük. Nem akart azon gondolkozni, hogy mi történhetett volna, ha Jon nem bukkan fel. Sosem volt még ennyire hálás érte.

Viszont az volt az utolsó alkalom, hogy beszéltek. A Parancsnok még a szemébe sem nézett azóta. Nem volt megsértve - barátok voltak egyáltalán? -, de érdekelte mi ütött a férfibe. Arra következtetett a jegyekből, hogy Jon nem szeretett közelkerülni másokhoz, és amikor megpróbálták, ő ellökte őket magától. Maia nem hibáztatta, hiszen ő is ugyanezt tette volna a helyében.

A lány a gyertya tetején táncoló lángot figyelte. Sóhajtva töltött még egy pohár bort magának a fapohárba. Nem akart azon gondolkozni, meddig tarthat kiszedni belőle a vörös foltot.

Hallotta, ahogy az ajtó kinyitódik, majd becsukódik mögötte, de nem fordult meg. A padló nyikorgott a láb alatt, míg meg nem állt pontosan a lány előtt. - Foglalt ez a hely? - kézdezte egy ismerős hang.

Maia kezével intett Jonnak, hogy nyugodtan üljön le. - Most már igen.

- Mit csinálsz itt ilyen későn? - A férfi nyikorogva kihúzta a széket, a hang hatására pedig Maia összerezzent.

- Egyedül akartam lenni - vonta meg a vállát.

- Zavarok?

- Nem igazán - rázta meg a fejét. - Csak nem számítottam rád.

Jon felvonta a szemöldökét, majd a borosüveget kezdte el tanulmányozni az asztalról - Miért is?

- Te sajnálsz engem? - ejtette vissza a kanalát a majdnem üres tányérba Maia. - Csak mert kezelni tudtam volna a helyzetet múlt héten. Amint a segítségemre jöttél, nem is szóltál hozzám egész héten. Igazán sajnálom, ha ezt furcsának találom.

Jon meglepődött a lány kirohanásán. - Nem sajnállak, Maia - mondta, de kerülte a tekintetét. - Csak féltem jobban megismerni téged.

- És azt hitted, hogy majd meg tudsz ismerni egy üveg borzalmasan savanyú bor felett? - kérdezett vissza szórakozottan, ahogy befejezte a vacsoráját, majd felvette a poharát.

A férfi elmosolyodott. - Próbálkozni nem árt..

Minketten mosolyodva koccintottak. - Szóval - Maia kortyolt egyet a borából. - Még mindig azt gondolod, hogy egy besúgó vagyok, Parancsnok?

- Erősen kétlem - vallotta be. - De sokkal jobban kellesz próbálkoznod, hogy a többieket is meggyőzd. Ők nem hatódnak meg attól, hogy egy nő vagy.

- Szerinted egy kis vérontás meggyőzi őket?

Jon nevetett, egy pillanatra pedig a gondolataiba feledkezve sóhajtott egyet. - Egy különleges barátom egyszer azt mondta, hogy a nők több vért látnak az életük során, mint mi; hogy nem ájultok el egy kis vér láttán.

Maia bólintott. - A barátodnak igaza van. - Jon a cipőit bámulta. - Hogy hívják?

Jon hezitált. A fekete hajú férfi nem volt hozzászokva ahhoz, hogy ilyen nyiltan beszéljen róla, de olyan kényelmesen és biztonságban érezte magát Maia mellett. A lány mosolya a múltjára emlékeztette őt.

- Ygritte - suttogta. - Ygritte-nek hívták.

Maia emlékezett egy vörös hajú lány arcára, akit a tévében látott. Mikor megkérdezte, Derek így írta körbe: Ez Ygritte, Havas Jon barátnője. Legalábbis az volt, amíg meg nem halt. A Vadak közé tartozik és Jonnal egy barlangban szexeltek egyszer. Mondjuk azt tiltja az őrség, de Jont nem nagyon érdekelte.

Maia mosolygott. - Szép neve van. Úgy hangzik, mint az a fajta lány, aki simán behúz neked, ha átvered.

- És még a felét se tudod.

Maia az ajkához emelte a poharát. - Kedveltem volna. Jó barátok lehetnénk. Több nőre van itt szükségem.

- Csak úgy jött volna a Fal közelébe, ha az Őrséget támadta volna, higgy nekem - rázta meg a fejét, próbálva eltüntetni az emlékeket. Sötét tekintetét összefüzte Maiáéval. - De ő is kedvelt volna téged.

Mielőtt átgondolhatta volna, kibukott belőle a kérdés. - Hogy halt meg? - Vadul rázni kezdte a fejét, mikor rájött mi tett. - Basszus, bocsánat, nem akartam...

- Egy nyíl átfurta a mellkasát.

- Ó! - nézett el hirtelen Maia. Egy ittas böfögést köhögéssel álcázott. - Ha ettől jobban érzed magad én nem tudom hogy kerültem ide és hol van a vőlegényem.

Nem is vette észre, hogy most leplezi le magát, ilyen gyorsan, de mindezt a szervezetében áramló alkoholra fogta. Szerencsére azt nem árulta el, hogy egy teljesen más univerzumból származott és hirtelen Derek kedvenc tévésorozatában találta magát.

Jon szemei szinte kigülledtek. - Mi az a vőlegény?

- Az egy másik nap története, barátom - válaszolta, felállva a székről. Az asztalhoz sétált, ami az összes koszos edényt tartalmazta.

Jon követte őt, egy aprót dülöngélve. Ő sem bírta az alkoholt, ahogy Maia sem. - Engedd meg, hogy a szobádhoz kísérjelek.

Maia a válla fölött tekintett át Havas Jonra az ajtófélfának támaszkodva. - Egy pár dolog, amit érdemes tudni rólam, Havas Jon. Egyedül is el tudok menni a szobámig, és soha többet nem fogsz úgy bánni velem, mint egy megmentésre szoruló kislánnyal.

________

sziasztok! már egy ideje elfeledkeztem erről a történetről és egy kicsit már el is szoktam a trónok harcától, de úgy láttam, hogy szeretitek és pár hónap (/év) után itt az újabb fejezet!