Az Intézet

Prológus

Kedves olvasó, üdvözöllek az Intézetben, mely a modern technológia vívmányait elegyíti a múltban már oly sokszor bevált tanulási módszerekkel. Jó hírű nevelők, és oktatók biztosítják a tanulást, a közösség fejlesztését és a magatartásbeli problémák kiküszöbölését. Több ezer kötettel rendelkező könyvtárunk, terep-, és edzőpályáink, valamint festő-, és tánctermeink a tanulók szabadidejű foglalkozásait garantálják, valamint személyiségbeli fejlődését, kreativitásuk kibontakozását biztosítják.

Mint látható, Intézetünk tökéletesen felkészült minden eshetőségre, és garantálni tudja tehetséges gyermekeink fejlődését, mind fizikai mind pszichikai téren.

Számos eshetőségre és képességre felkészülten várjunk az újonnan érkezőket, és meleg fogadtatást, kényelmes otthont biztosítunk számukra, egy olyan környezetben, ahol a hozzuk hasonlókkal találkozhatnak.

Itt nem kell félni attól, hogy mások, mint a többiek, itt senkit nem gúnyolunk ki, senkinek nem fordítunk hátat. Mindenkiben van potenciál és mi készségesen irányításunk alá vesszük a még kiforratlan tehetségeket, mi látjuk a szikrát a még csiszolatlan gyémántokban. Hiszünk a gyermekeikben!

Tekintve intézményünk régre visszanyúló gyökereit, és az eddig elért sikereket, nyugodtan ránk bízhatják a rakoncátlan, átlagosnak nem mondható csemetéiket, hogy mi útmutatással és szerető odaadással a közösség hasznos tagjává formálhassuk őket.

Kedves olvasó, köszönjük a belénk fektetett bizalmát!

Ne feledjék, itt a Tadeus Greenbok Intézetnél a gyermekeik az elsők!

Meggyőző igaz? Az Intézetben azt mondják, hogy ajándékkal születtünk, hogy olyan tehetséggel rendelkezünk, amely hozzáértő kezek nélkül kárba vész. Azt ígérik, hogy egy olyan környezetet biztosítanak... hogy egy olyan helyre visznek, ahol hozzád hasonlókkal találkozhatsz, ahol barátokat szerezhetsz, és ahol biztosítják a számodra szükséges hátteret, hogy tanulhass, hogy fejlődhess, mindezt egy a speciel te családodnak kitalált kecsegtető összegért cserébe. Komolyan,személyreszabott... mert, hogy lenyomozzák az anyagi helyzetedet, a hitelkártya adósságodat és egy olyan csekély összeget kérnek el, vagy éppen ösztöndíjat ajánlanak fel, amit nem utasíthatsz vissza. Sokaknak nincs választási lehetőségük, mert nem tudnak bánni a gyerekeikkel, mások fontolóra veszik a döntést, és halogatják a választ, azt hiszik, dönthetnek. Aranyos, nem igaz? Az illúzió, hogy te irányítasz...annyira fontos az embereknek, hogy végül, mikor igent mondanak, márpedig igent mondanak, még büszkék is, hogy a lehető legjobb döntést hozták meg. Valójában nem marad más lehetőségük, mert az Intézet mindenhol ott van, és könnyen kerülhetsz olyan helyzetbe, hogy az az összeg igencsak kívánatosnak tűnik...

Mindent elmondanak, amit tudnod kell, hogy odaküldd a gyereked, de van, amit elhallgatnak. Azt például nem mondják el, hogy ezzel megszabadulsz a gyerekedtől, hogy pár év vagy hónap múlva az újság címoldalán látod a képét, az „öngyilkos lett" szalag cím alatt, és arra nem gondolsz, hogy az urna, melyet mély sajnálat nyilvánítások közepette adnak át neked, valójában egy oposszum vagy vaddisznó hamvait tartalmazza. Azt sem kötik az orrodra, hogy kísérleteket végeznek rajta, hogy olyan szereket pumpálnak a vérbe, amikbe más bele is halna, vagy, hogy katonának képezik ki. Nem kell tudnod, hogy a drágalátos porontyod az Intézet tulajdonává válik attól kezdve, hogy aláírod a számodra egyszerű jelentkezési lapnak tűnő papírt.

A nevem HM956328, de mindenki csak Kinettaként ismer idebent. Nem emlékszem sokra a külsős életemből, azt hiszem, az igazi nevem Hayley, de már négy éves korom óta nem hívott így senki.

Ez az én történetem, üdv a világomban!