Rossz hírnév /Shawn Mendesff/

3. fejezet

Iszonyú fejfájással keltem. Ma is. Haza kell mennem. Amint ebbe a 3 szóba belegondoltam még a hasam is görcsbe rándult. Újra vele.

-Jóóóóreggelt!!-köszönt a Mendes testvérpár. Ezeknek már megint jó kedvük van!  

-Adhatnátok egy kis jó kedvet-morogtam. Egyszerűen idegesített ez a két  töménytelen boldogság bomba.

-Mi a baj?-kérdezte Shawn.

-Az , hogy haza kell mennem. Ma. És.. hát , nem akarok. 

-Miért?

-Nem szeretek otthon lenni. Túl unalmas.-igazából kurvára nem unalmas, inkább fájdalmas , de hát ezt mégsem mondhatom el.

-Értem..-nézte a padlót.-megsértődött? De amugy is, mióta érdekel engem más érzése? Jesszus ezek megfertőztek a kedvességgel. Blah.

-Nekünk nagyon fogsz hiányozni , én úúúgy megszerettelek Bell! Ugye majd visszakövetsz instán?-mosolygott Aaliyah.

-Ppersze-nevettem.-ti olyan kedves emberek vagytok!

-Én is bekövettelek instán-mosolygott a fiú-Ebben a városban laksz igaz?-bólintottam-na akkor két hét múlva tali!!

-Ezt hogy érted? 

-Majd meglátod-kacsintott.

Már ha élek addig...

-Hát jó.

Két óra múlva bejött a nővér, hogy 2 papir aláírása után haza mehetek. Hogy hogy örültem én ennek!

Megöleltem  a testvérpárt, összeszedtem a cuccaim, majd Shawn kikísért.

-Akkor két hét múlva találkozunk! -mosolygott , majd mégegyszer megölelt.

-Úgy legyen! -majd hátatforditottam , és szép lassan elindultam a kórház kijáratán. Egyenesen bele a poklomba, miközben azon gondolkoztam mit kezdjek az életemmel. A telefonom azt mutatta , hogy szombat van -mivel én már azt se tudom milyen nap van vagy hónap- ezért arra következtettem , hogy nyitva van a Baba. A Baba egy klub- bár nem tudom miért ez a neve- , annyira tágas , hogy cirka 250 ember elfér benne. Jó hely, olcsó piák és helyes pasik. Nekem ennél nem kell több. Minden szombaton buli van ott. Mondhatni törzsvendég vagyok ott.

Gondolataimból anyám zökkentett ki. Természetesen részeg volt, azon csodálkoznék , ha egyszer józan lenne egy fél napig. Anyám a házunk előtti árokban feküdt és vihorászott. Istenem! Nem tudom mit tegyek igazából. 

Arra jutottam , hogy megpróbálom onnan kiszedni és bevinni a házunkba, már ahogy kitudom a gipszes kezemtől.Amint hozzáértem a kezéhez, elrántotta.

-Mi a faszt képzelsz magadról te kurva?! Mi jogon érsz hozzám? Te nem vagy a lányom többé!

Itt tört el bennem  a mécses. Eleresztettem , és berohantam a házba. Sok mindent mondott már rám , de ezt még nem. Sokszor lekurvázott már-sose érdekelt- de az , hogy nem vagyok a lánya! Nem tudtam hogy sírjak e vagy nem. A torkomban maró érzést  éreztem. Elegem volt már. Ránéztem a telefonomra és 15:32-t  mutatott. A fejem még mindig lüktetett, de azért sem sírok mert ez a nő nem érdemli meg! Hiányoztak Shawnék! 

Csináltam egy szenyát , mert ma még csak egy kórházi zsemlét ettem, de már tőlem ennyi is sok, az idő 16:09-volt, úgyhogy ha most elezdek készülődni 6 fele kész leszek. Beálltam a zuhanyzó kabinba és folyattam magamra a vizet. Jó érzés volt , ahogy minden porcikámhoz elég a forró víz. Valahogy olyan , mintha kitisztítana. 

18:15

Elkészültem. A hajamat kivasaltam-és közben rájöttem hogy fodrászhoz sem ártana elmennem-majd felvettem az egyik kedvenc ruhámat , amit még a 14. szülinapomra kaptam aputól. Fekete, kissé passzos , comközépig érő és a derekánál egy barna, vékony öv diszelgett. A gipszemet nem tudtam eltakarni, mert pl a boleró nem ment fel rá , a pulcsi meg meleg volt, így hát nem takartam el semmivel sem. Meg egyébként is minek? 

Így hát.. fogtam a telefonom és a pénzem és elindultam a Babába.