Rossz hírnév /Shawn Mendesff/

2. Fejezet

Belépett. Megláttam vékony testalkatát, meglepett normális, nőhöz  hasonló kinézete.
-Oh kincsem! Jól vagy?
NA. NE. CSAK EZT NE. Nem tudom mit mondjak. Féltem tőle, és a kedvességétől. Nem tudom, mire készül.
-Jól.
-Mikor engednek haza?-lépett közelebb,  léptei vészjóslóan hangzottak , ahogy egyre közelebb jön, és leül oda ahol az előbb még Shawn ült. Észre sem vettem,  hogy már a testvérével van a terem másik részén. Biztos megijedtek anyámtól. Nem  csodálom,  én is. -Úristen! Mit csináltak azok a gyerekek a kezeddel? Annnnyira sajnálom, hogy csak most tudtam bejönni, csak tudod a munka meg a forgalom... De már itt vagyok - simogatta meg a lábam, én pedig igyekeztem nem remegni vagy elhúzni a lábam.
Legszivesebben kiabálnék vele, hogy nem is dolgozik mert egy alkoholista, vezetni se lenne szabad emiatt. De hát a lakótársak miatt nem lehet.

-Értem.-ennyit tudtam kinyögni.

-Holnap   majd jövök kicsim , mennem kell, vár a munkám. Hoztam  neked snickerst, cukorkát és egy szendvicset. Sziasztok.-azzal egy mosoly kíséretében el is hagyta a szobát. Huh. Hirtelen még a cigit sem kívántam, habár élni se kívánok.
-Aranyosnak tűnik az anyukád.- Mondta a szobában fekvő lány.
Akaratlanul is elnevettem magam:
-Csak tűnik. Pont azt a csokit hozta ami a nővérem kedvence. Én utálom.
-Ehetsz a Mendes féle bon bonunkbol -nyújtották felém a dobozt. 

-Köszi. Meséljetek magatokról! Én már meséltem.

-Huh háát..13 vagyok. A kedvenc tantárgyam a töri. Imádom...-és itt elkezdett ábrándozni , miért is jó a töri. Igazából kedvesek meg minden.. de nem hiányzik most senki társasága sem.-a bátyámmal néha együtt töltünk egy egy hétvégét, most meg ugye közbe jött ez a rosszullét. Tanár szeretnék lenni..

Miután Aaliyah befejezte a részletes bemutatkozását beszélgettünk még egy kicsit, majd kimentem elszívni egy cigit a kórház udvarán. Annyira nem szép udvar van benne pár fa , de nem sok. Szóval szombat este már otthon leszek. Más körülmények között elmennék bulizni, hogy addig se legyek otthon.. de így gipsszel nem olyan könnyű. És még  mi lesz a suliban is ezzel a szarral a kezemen. Valahogy lusta vagyok belegondolni a gipszes életembe , úgyhogy  inkább lépcsőzök 2 emeletnyit a szobámig;benyitottam , majd meghallo9ttam hogy Shawn énekel. Milyen jó hangja van!

-De jó  a hangod! Annyira tetszett ez a dal! Bár nem ismerem annyira  , de nagyon jól tudtad elénekelni!

-Esténként szeretek énekelgetni, különösen ha ilyen  szép lányoknak énekelhetek.-nézett rám és a hugára.-nincs itt a gitárom. Azzal jobban szólna a dal. Majd ha egyszer meglátogatsz minket, elénekelek egy dalt gitárral. Csak majd hívj fel , mielőtt el akarsz jönni.  Mostanság nem vagyok mindennap otthon.

-Nincs is meg a számod.-mondjuk még a szüleimé se.

-Áh , megoldjuk.-azzal közelebb jött és felirta a gipszemre a telefonszámát.
-Nem is ismerlek.-ellenkeztem.
- Huh ennyire nem akarsz minket többé látni? 
-Nem arról van szó csak tényleg nem ismerlek meg titeket.
-Még! Bármikor írhatsz,  vagy hivhatsz.
Oh.
- Nem haragszotok ha én most alszok? Álmos vagyok és mindenem fáj. Jó éjt!
Shawn leoltotta mindkét kislámpát;
-Jó éjt -mondák egyszerre.

Tudom, nem a legjobb rész de idővel majd igyekszek izgalmasabb részeket írni :)