1. Fejezet

155 7 3
                                    


Sajgófejjel kelve , éreztem a kórházi klóros szagot. Blah. Mindig is utáltam. Alig éreztem pár végtagomat, vagy amit éreztem sajgott. Sikerült belehallgatnom egy beszélgetésbe is , ezek szerint nem vagyok egyedül. De még mindig nem sikerült kinyitni a szemem.

-ndtam neked , nem , nem tudom mikor gyógyul meg. Nem. Igen. Tudom... Tudom. Jó. Szólok. 

Ekkor kinyitottam a szemem. Vagyis próbáltam megszokni az erős fényt, észrevettem hogy van mellettem egy lány , aki az ágya mellett lévő  barna hajú fiút figyeli aggodalmas tekintettel. A lány olyan 15 körüli lehetett , ő is -mint én- kórházi hálóinget viselt. Ezek szerint ő a szobatársam. Az ágya szélén ülő fiún pedig egy barna pulóver volt, eléggé összeillettek. Vagyis ennyit láttam a kómás fejemmel. Aggodalmasan néztek.

-Oh szia. Ne haragudj, hogy felkeltettelek. Saj...

-Nem baj. Ideje volt felkelnem. -mondtam a fiúnak.- Egyébként-néztem a lányra-mikor jön az orvos? Vagy mi szokott lenni ilyenkor?-nagyon rég voltam kórházban. Eddig mindig elviseltem anyám bántásait. Mindig hazudtam , ha kell. Mostanra már mondhatni profi vagyok , ám édesanyám bármikor meg tud lepni.

-Nem tudjuk.-mosolygott. Kedves lánynak tűnik. Ilyennel is rég találkoztam.- Én még itt leszek 3 napig , nekem mondta az orvos. De mégegyszer bocs , hogy a bátyám felkeltett. Amúgy,AAliyah vagyok.-Bátyja???? Azigen.

-Huh.. hát azt hittem, együtt vagytok.-erre a fiú elkezdett nevetni.

-Áh.. nincs senkim. Nem lenne rá időm stb.. Én Shawn vagyok.-még mindig nevetett. Istenem, de jó volt látni , hogy valaki nevet a környezetembe! És az alkohol helyett klór.Lenézés helyett mosoly. Itt akarok maradni! Amilyen szerencsém van , ma már hazaengednek.

-Bell vagyok. 

-Miss Parker, hogy érzi magát? Emlékszik arra, hogy ki okozott kárt magába? Az édesanyja szerint , úgy jött haza hogy összeomlott az ajtóba.-lépett be az orvos. Jellemző. Tipikus anyám: berugva is képes megnyerni a hazugok országos versenyét. Hah.

-Nem ismertem őket. Csak.. lényegtelen.-próbáltam hazudni.

-Holnap engedjük haza. A kezén 6 hétig lesz a gipsz,-rénéztem a kezemre. Eddig nem is vettem észre ,hogy fehér gipsz van a bal karomon. Pont a bal kezes vagyok , de sebaj, igazából nem is érdekelt mi kárt okozott bennem Ő.- zöld gally törése van , ne aggódjon , ez gyakori az Ön korosztályában. 2 Hét múlva jöjjön vissza , új gipsze lesz. Pihenjen.

-Jó.-és kiment. Lehúnytam a szemem, és kifújtam a tüdőmben lévő összes levegőt. Aztán nevettem. Kínos nevetésem lassan átment sírásba. Ennyi volt. Nem birtam. Éreztem , hogy a testem összes porcikája remeg , nem bírja már tovább.Nem bírom tovább.  Egyszercsak süppedést éreztem az ágyamon,majd két kar átölelt. Megborzongtam. Nagyon rég éreztem kedves érintést.

-Ne sírj. Tudok segíteni bármibe is? Meg fogsz gyógyulni, hidd el. Minden jobb lesz.-suttogta a fülembe.

-Cigit. Marlboro jól esne. Kösz. Majd kifizetem.-néztem Shawnra.

-Nem kell kifizetned. Csak annyit tegyél meg a kedvemért, hogy abba hagyod a sírást. Na sietek.-azzal kiment ő is. A lánnyal maradtam.

-Aztaaa-csodálkozott-te vagy az első lány aki nem ájul el a bátyámtól. Durva.

-Miért kellene? 

-Áh semmi. Csak általába körül rajongják. Mindegy. Mesélj magadról.-mégis mit mondanék? Hé anyám alkesz , apám meg leszar. Szerintem a csaj el is küldene pszichére. Meg egyátalán mindek kíváncsi rá? Ugyis 2 nap és soha többé nem látom őket.

-Mit akarsz tudni? Itt lakom. Annabell Parker vagyok, de a Bellt használom. Az Annabell olyan kislányos. Mit is mondtál , hogy hivnak téged?

-Aaliyah Mendes. -mosolygott-Van instád? -bólintottam-Bekövethetlek? Olyan szimpi vagy! Illenél a bátyámmal.

-Ami azt illeti.. nem akarok mostanság kapcsolatot. Ne értsd félre, nem azt mondom , hogy csúnya , vagy ilyesmi a bátyád. Kedvesnek tűnik. Szokatlan.

-Mi szokatlan abba ha kedves valaki?-úgy látszik nem érti.

-Nekem az. Mindegy. -ebben a pillanatban érkezett meg a cigim, egy bon bon kíséretében.  Biztos AAliyahnak hozta. Amikor ránéztem a bon bonra akkorát korgott a gyomrom , hogy a Mendesek csak nevettek.

-Jólvanna, rég ettem. -majd odanyújtotta Shawn a dobozt , amelyben csokik voltak.

-Nektek hoztam. Remélem , jobb kedvre derít Annabell.-szemeiben remény csillogott, hah.. én meg a jókedv már ezer éve szakítottunk. De azért elvettem a csokit.

-Rágyújthatok?-Shawn Aaliyahra nézett , majd kinyitotta az ablakot.

-Ha ez jókedvre derít, kibirunk ennyit.-mondta. Ez a srác az őrületbe kerít a vidámságával. Borzasztó.

Rágyújtottam. El sem  tudom mondani , azt a megnyugtató érzést , amit akkor éreztem. Meggyújtani , majd először beleszippantani abba a savanykás ízbe.Néztem , ahogy a nikotin felhő csak úgy áramlik ki a szoba ablakán. Ez  hiányzott.  Nézni , ahogy a cigaretta  mérete egyre csak csökken és csökken, miközben és kifújom a füstöt , amely  keringőt jár a levegővel.

-Köszönöm. -és nekem is mosolyognom kellett.

-EZAAAAZ. -kiáltotta Shawn.-Szebb a mosolyod , mint ahogy elképzeltem. -És ekkor történt az , amire nem számítottam: kopogtak , majd megláttam anyámat.

Rossz hírnév /Shawn Mendesff/Donde viven las historias. Descúbrelo ahora